Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 21. péntek (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések ... - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2156 versenyt, a kisvállalkozásokat, ideája egy néhány óriás szereplő által uralt, oligopolisztikus berendezkedés. Ez pedig nemcsak a fogyasztóknak rossz, mert óriásira növeli a kartellezés valószínűségét, hanem a gazdasági fejlődésnek, mert elveszi a levegőt a kis- és köz epes vállalkozások elől. Ez a berendezkedés hasznos egy központosított, féldemokratikus hatalomnak, mert jobban tud ellenőrizni, de rossz az országnak, mert megfojtja, béklyóba köti. Sajnos ezt a folyamatot látjuk, nemcsak az italnagykereskedésben - hogy egy friss példát említsek - hanem a banki szolgáltatásokban is. A másik törvényjavaslatról, a devizahitelek forintosításáról. A forintosítási törvényről, amit szintén szokás szerint iszonyú gyorsan vernek át a törvényhozáson, négy (Sic!) dolgot kell elmond ani. 1. Gátlástalanul becsapták az embereket. Évekig hitegették a hiteleseket, politikai tőkét kovácsoltak nyomorukból, most pedig nagyon csúnyán és cinikusan becsapták őket. 2. Vannak azért olyanok, akik jól jártak, a tehetősebbek, akik a végtörlesztést i génybe tudták venni. Ők azonban csak a hitelesek negyedét jelentik. A többiek csak a számolgatást, a kilakoltatás veszélyét, a terheket kapták. 3. Az ügy fő nyertese a bankok mellett a közpénzeket elképesztő ütemben szóró Magyar Nemzeti Bank. Pedig a megol dás egyszerű: érvényesíteni kell a Kúria döntését, és a Magyar Nemzeti Banknak beszerzési áron kell adnia a devizát. Nézzük a tényeket! A kormány azzal, hogy napi árfolyamon írja elő a forintosítást - tegnapig azt mondtam volna, hogy teszi kötelezővé , is mét a bankok oldalára állt. De már lassan senkinek sem okoz meglepetést, hogy választások idején, vagy amikor erősíteni kell a FideszKDNP pozícióit, előkerül a bankok elszámoltatásával kapcsolatos kormányzati kampány, amiről már mindenki tudja, hogy hazug ság. És halkan megjegyzem, hogy a bankok elszámoltatásával kapcsolatos kormányzati szlogen indikátorává válik a Fidesz gyengülésének. A piaci árfolyamon történő forintosításról nemcsak a devizahitelesek, az emberek sokasága és mi tudjuk, hogy rossz döntés, de vezető fideszes politikusok is tudják. Ismétlem, mert ma már elhangzott, hogy Kósa Lajos pár héttel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy a piaci árfolyam a devizahiteleseket olyan mértékben hozná lehetetlen helyzetbe, hogy a kormány eddigi intézkedései értelm etlenné válnának. Tehát Kósa Lajos számára is teljesen világos, hogy ez rossz megoldás. A kormány mégis ezt az utat választotta, azaz így, a kormány eddigi intézkedései értelmetlenné válnak - utalok Kósa Lajosra. Becsapás a törvényjavaslat azért is, mert e gyáltalán nem foglalkozik a Kúria azon döntésével, amely szerint a devizaalapú szerződések hibásak lehetnek, amennyiben az adós nem kapott megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázat lehetséges mértékéről. A kormány nem tárta fel, hogy a tájékoztatás menny iben maradt el a törvényileg megkövetelttől, és nem építette bele az általa megalkotott szerkezetbe a tájékoztatás rendszerszerű elmaradásának következményét. A kormány a napi árfolyamon való átváltásra kényszeríti az embereket, azon a gyenge árfolyamon, a mi a rossz gazdaságpolitikája miatt alakult ki. Könnyedén figyelmen kívül hagyja a Kúria határozatát, miszerint az árfolyamkockázatot nem lehet az adósra terhelni, ha nem volt megfelelően tájékoztatva. Ily módon a legfontosabb kérdésben elmaradt a bankok e lszámoltatása. Akik korábban előtörleszthettek 180 forintos frankárfolyamon, mentesültek mind a korábbi árfolyamkockázat jelentős része alól, mind a későbbi, a kormány okozta ingadozásoktól. (11.40) Az adó sok egynegyede az, akiknek volt tartalékuk kifizetni adósságukat. Az adósok háromnegyede maradt a slamasztikában. Ez érthető, megszoktuk. Akinek nincs semmije, az nem ér semmit, az a kormány számára nem létezik.
