Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 21. péntek (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések ... - ELNÖK:
2157 Mi lesz például a hitelét 90 napja törleszte ni nem tudó mintegy százezer adóssal? Még sokszor el fogjuk mondani, hogy az, amit a kormány a devizahitelesek ügyében tesz, olyan, mint ahogy általában a magyar társadalmat kezeli: a gazdagokat még gazdagabbá teszi, és a szegények problémáival egyáltalán nem törődik. Az egész történet legvisszásabb eleme a Magyar Nemzeti Bank nyereménye a devizahiteleseken. Ahogyan az elmúlt években a gyengülő forint egyre rosszabb helyzetbe hozta az adósokat, úgy került egyre jobb helyzetbe a Magyar Nemzeti Bank, hiszen a z MNB tartalékait a korábbi alacsony árfolyamszinten szerezte be. Azt az eurót, amit a Magyar Nemzeti Bank korábban 250 forintért vett meg, most 309 forintért bocsátja a bankok rendelkezésére. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Nemzeti Bank eurónként hatalmas h asznot könyvelhet el, és ez a haszon bizony a devizaadósok vesztesége. Nyilvánvaló, hogy az MNB közelmúltbeli 350 milliárd forintos költekezésének alapja a devizatartalékon realizált nyereség, és az is, hogy a nyereség a devizatartalékok bekerülési ára és a forintosítási törvény által előírt árfolyam közötti különbözet gyümölcse. Az is nyilvánvaló, hogy a devizahitelesek vesztesége annak a forintleértékelésnek a keserű gyümölcse, ami az MNB nyereségét képezi. Az MNB nyeresége a devizaadósok veszteségének eg yenes tükörképe, mégsem a probléma enyhítésére használják fel a többletet. Az MNB nem lett volna képes elszánni magát arra a hatalmas költekezésre, amit az elmúlt néhány hónapban láthattunk, ha nem számíthatott volna erre a nyereségre. Azért számíthatott e rre a nyereségre, mert tudta, hogy az átváltás nem a devizatartalékainak bekerülési árán, hanem az annál jóval gyengébb aktuális árfolyamon lesz előírva. A Magyar Nemzeti Bank ebből kovácsolt egy hatalmas tőkét a holdudvar építésére és a devizaadósok kárár a. Az LMP mélységesen erkölcstelennek és igazságtalannak találja azt a törvényjavaslatot, ami a devizaadósok kárára hatalmas profitot biztosít a Magyar Nemzeti Bank számára. Az MNB ugyanis ahelyett, hogy a devizát annyiért bocsátaná a bankokon keresztül a devizaadósok rendelkezésére, mint amennyiért azt megvette, közel 100 milliárd forintos profitot zsebel be. És az, amit az elmúlt hónapokban már megtapasztaltunk, hogy mit csinál az MNB a gyenge forinton nyert nyereséggel: összesen 350 milliárd forintot köl tött el offshorehátterű luxuspaloták, műtárgyak vásárlására, és Matolcsy György közgazdaságtani elméleteinek propagálását célzó alapítványok pénzelésére. Ez óriási összeg! Még egy megjegyzés: nem véletlen, hogy a Magyar Nemzeti Banknak fél éve nincs felüg yelőbizottsága, a törvényi előírás ellenére. A megoldás, ha nem is egyszerű, de kézenfekvő: kötelezni kell a Magyar Nemzeti Bankot, hogy a devizát annyiért adja el a bankoknak, amennyibe az neki került, és persze kötelezni kell a bankokat is, hogy ugyanann yiért forintosítsák a devizahiteleket. Ez a közel százmilliárd forint hiányzik a dolog tisztességes rendezéséhez. Ráadásul a Kúria döntése sem áll útjában annak, hogy a Magyar Nemzeti Bank a devizát az általa megfizetett átlagbekerülési áron adja el a bank oknak. Ha vételi árfolyamon forintosítanának, az ráadásul a hitelezést is segítené. A bankok minősített hitelállománya ugyanis jelentős mértékben csökkenne, a kedvezőbb átváltási árfolyamból fakadó alacsonyabb törlesztőteher nagyon sok adóst tenne ismét hi telképessé, a hitel mögött álló fedezetet pedig elégségessé, ami égetően fontos nemzetgazdasági érdek, hiszen éppen a magas minősített hitelállomány az, ami a hitelezésen keresztül a gazdasági élet felpezsdülését lehetővé tenné. Végszóként csak arra kérem képviselőtársaimat, hogy fogadják majd el az LMP módosító javaslatait. Köszönöm szépen. ELNÖK : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Mivel független képviselők nem tartózkodnak a teremben, tehát nem kívánnak hozzászólni, így a vezérszónoki fe lszólalások végére értünk.
