Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 19. szerda (28. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
1913 Tisztelt Képviselőtársaim! Most Volner János képviselő úrnak adom meg a szót. VOLNER J ÁNOS ( Jobbik ): Köszönöm szépen, elnök úr. Röviden szeretnék szólni először a magyar támogatáspolitika alakulásáról, illetve a költségvetésben történő tükröződéséről ezeknek az elveknek. Fontos azt látni, amikor a kormánypárti képviselők arról beszélnek, ho gy milyen sok az EUpénz - ezt már a vezérszónoki felszólalásban is elmondtam , ez azt jelenti, azért kapunk sok pénzt, mert mi vagyunk az Európai Unión belül a leginkább lemaradva, képviselőtársaim, tehát Magyarország ennek arányában, a lemaradásának az arányában kap sok pénzt; a leggazdagabb államok, akik a legjobban állnak, ők pedig befizetnek az európai költségvetésbe, azért, mert ők nem igénylik a pénzt, hanem adják nekünk azt az összeget, amit mi megkapunk. No, természetesen nem ok nélkül kap Magyaro rszág ennyi pénzt. Mi az, amit elveszítettünk? Tökéletesen látszik a mostani támogatáspolitikánkban: nincs magyar ipar. A rendszerváltás óta ez eltűnt, gyakorlatilag fölszámoltuk; a kormány pedig most, jelenleg egy olyan támogatáspolitikát valósít meg, ami t nagyjából úgy hívhatunk, hogy a külföldi tőkére alapozó gazdasági növekedés illúziója az, amit most fölfestenek számunkra. Miért is mondjuk ezt? Olyan beruházások valósulnak meg országszerte európai uniós támogatásból, aminek egyébként egy része magyar b efizetés, hiszen mi magunk is befizetői vagyunk az Európai Uniónak, más része pedig nemzeti önrész, amit a magyar költségvetésből, a magyar állampolgárok pénzéből teszünk hozzá, tehát olyan támogatást finanszírozunk európai uniós támogatásként, olyan beruh ázásokat, amelyek azért jönnek létre, hogy az itt megtelepedett külföldi tulajdonú nagyvállalatok részére megépítsük az infrastruktúrát. Hölgyeim és Uraim! Semmi egyébről nincs szó. Ez ugyanolyan, mint amikor a brit gyarmattartó birodalom azt mondta az ind iaiaknak, örüljetek neki, hiszen utakat építünk, fejlődik az ország. Persze, csak azok az utak arra készültek, hogy a gyarmatról könnyebben el lehessen szállítani a nyersanyagot, hogy jobban ki lehessen zsákmányolni az országot; ugyanez történik jelenleg M agyarországon is. (17.40) Milyen érdekes például az, hogy a német luxusipar szereplőit, például az Audit vagy a Mercedest finanszírozzuk a magyar adófizetők pénzéből! Tessék csak belegondolni! Eljönnek ide a leggazdagabb német vállalatok, és mit csinálunk? Abból az adóforintból, amit a magyar állampolgárok nem kis kínnalkeservvel befizetnek a költségvetésbe, támogatjuk a német luxusipar szereplőit, vissza nem térítendő támogatásokat adunk jelenleg az Audinak, a Mercedesnek. A Mercedes például a saját kecsk eméti beruházásához, 1500 munkahely megteremtéséhez 40 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást és jó néhány egyéb, ehhez kapcsolódó infrastrukturális fejlesztést kapott. És ez nem a vége. Ezzel a Mercedes egy 5 éves foglalkoztatási kötelezettséget vállalt, de ez a verkli tovább fog folyni. 1500 munkahely öt évre 40 milliárd forintba kerül. A GDP nő, hiszen ez pörgeti a GDPt nyilvánvalóan, de ahogy egyébként az Állami Számvevőszék is rámutatott a saját jelentésében, a GDP növekedését nem követi a ve rsenyszférában foglalkoztatottak számának bővülése, nemes egyszerűséggel azért, mert néhány ember, pár ezer ember óriási produktumot képes előállítani ezekben a nagyfokú automatizáltsággal működő üzemekben, magyar emberek többségének pedig nincs munkája. É n például Kecskeméttől 25 kilométerre lakom jelenleg egy alföldi tanyán, Pest megye szélén. A szomszédaim közül jó néhányan közmunkásként dolgoznak. Rájuk nézve semmilyen előnyt nem jelentett az, hogy Kecskemét egy gyárberuházást valósított meg a szomszédb an. 25 kilométer nem egy olyan óriási távolság, simán be lehetne járni, 20 perc alatt ott lehetnének a Mercedesgyárban, de nincs munka. Ennek a környéknek semmit nem jelentett ez a beruházás gyakorlatilag. Az is érdekes, amikor a kormá ny megfogalmazza azokat az elképzeléseket, hogy tovább szeretné folytatni a rezsicsökkentést. Ez egy olyan eredmény, amivel a kormánypárti képviselők a mai napon jó néhány alkalommal büszkélkedtek. Ehhez képest vajon mi történik? Államtitkár úr minden
