Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 19. szerda (28. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - ELNÖK: - TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1834 elmúlt húsz év legveszélyesebb költségvetése, mert nemcsak a következő egy esztendőre, de a gyermekeink jövőjére is veszélyt jelent. Látom, hallom, érzékelem mindenütt, ahol megfordulok, az emberek egyre inkább azzal a szorongással kelnek és fekszenek, hogy megint mindent elveszí thetnek, megint mindent elvehetnek tőlük, amiért megdolgoztak, amit szeretnének a magukénak tudni. (Tállai András: Rossz helyen jársz! Ne az MSZP frakcióülésére…!) Elveszhet a munkájuk, a megélhetésük, elvihetik az otthonukat, elveszthetik az értékeiket, a fizetésüket, a nyugdíjukat, oda lehet a biztonságuk. (L. Simon László: Miről beszél? - Révész Máriusz közbeszól.) Odajutottunk, húsz évvel a diktatúra bukása után, hogy egy ahhoz hasonló általános életérzés lesz lassan úrrá Magyarországon, mint amely ural kodott itt a világháborúkkal terhelt XX. században. „Azt azért, tisztelt hölgyeim és uraim, a nagyszüleink nem gondolták volna, mi tagadás, én magam sem, hogy eljöhet még olyan idő, húsz évvel a diktatúra bukása után (L. Simon László: Huszonöt!) , amikor a hatalmon lévők egy demokráciára és szabadságra alapuló rendszer keretei között nemcsak hogy megint mindent elvehetnek az emberektől, de még azt is megpróbálják elvenni tőlük, amibe utolsó szalmaszálként kapaszkodhatnának: a jövőt, a jövő reményét.” Tisztel t Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 2009ben Orbán Viktor mondta ezeket a szavakat. (L. Simon László: Akkor már jó!) Akkor már jó lenne, ugye? (Dr. Rétvári Bence: Azért nem értettük a húszat!) A helyzet viszont sokkal nagyobb. Ma van valóságtartama mindanna k, amit a miniszterelnök jelen pillanatban, 2009ben megfogalmazott. Mára ugyanis több mint négymillió él létminimum környékén, a mélyszegénységben élők száma másfél millióra tehető. Több százezres nagyságrendben élnek ma Magyarországon azok a gyermekek, a kik nem jutnak megfelelő élelemhez, megfelelő szociális, családi körülmények híján élnek és éheznek. Azt mondják meg, tisztelt képviselőtársaim, akkor, amikor önök a gyermekétkeztetésből 20 milliárddal karcsúsítják a következő évi költségvetést, hogyan les znek a jövő gyermekei felkészültek a munkaerőpiac kihívásaira. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Miről beszél?) Ferge Zsuzsa professzor asszonyt idézve, a kormányzat felelőssége, hogy másfélkétmillió embert immár nemcsak az út szélén hagy, hanem belelöki ők et az árokba, és még földet is szór rájuk. Sajnos, önök következetesen nem értik, vagy szándékosan nem értve félresöprik az evidens tényt. Azzal, hogy az ország harmadát még szegényebbé teszik, kiutat, esélyt sem adva nekik, az egész országot teszik szegén yebbé. És ez nem városi legenda, ezt önök pontosan tudják. Nemrégiben számos kutatás összefoglalójában kiemelkedő módon bemutatta, hogy 2007 óta több országban egyre nagyobb az elszegényedés, ezen belül a legnagyobb mértékű romlás Magyarországot érte, ahol az elmúlt hat év alatt 32 százalékkal nőtt azon gyermekes családok száma, akiknél előfordult, hogy nem volt pénzük élelemre. Az OECDországokat vizsgáló kutatás során kiderült, a magyar gyermekes családok majdnem felében előfordult, hogy problémát jelente tt az élelmiszer vásárlása. Tisztelt Képviselőtársaim! Amennyiben önök elfogadják ezt a költségvetést, olyan ítéletet mondanak az ország majd’ fele felett, amely egyértelművé teszi, hogy önök lemondtak róluk. Önök mintha nem vennék észre, hogy ezzel nemcsa k erkölcsileg buknak meg, de maradandó károkat is okoznak az egész ország számára. Eközben a konkrétumok szintjén önök úgy képzelik el az ország gyarapodását, hogy végletesen ketté kívánják szakítani az országot. Először is: marad a 16 százalékos személyi jövedelemadó, amely minden kedvezménye ellenére is változatlanul a magasabb jövedelműeknek kedvez kizárólag. A kormány tehát továbbra is a fogyasztáson keresztül kívánja beszedni a legtöbb adót. Marad Európa legnagyobb, 27 százalékos áfája, ami mindenkit, de ezen belül szintén leginkább az alacsony jövedelműeket sújtja. Az alacsony jövedelemmel rendelkezők nagyobb arányban költenek élelmiszerre, és a kormánynak illene felismernie azt a tényt, hogy Magyarországon az Unió egyes tagországaihoz képest is magasa bb az élelmiszerekre fordított kiadás aránya, az összes kiadásunk egynegyede.
