Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. szeptember 16. kedd (15. szám) - A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló tö... - SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz):
181 Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több kétperces felszólalá sra jelentkező nem volt, ezért folytatjuk a további képviselői felszólalásokat. Akik írásban bejelentették felszólalási szándékukat, felhívom figyelmüket, hogy 1515 perces időkeret áll rendelkezésükre. Megadom a szót Szatmáry Kristóf képviselő úrnak, a Fi desz képviselőcsoportjából. SZATMÁRY KRISTÓF ( Fidesz ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma itt ennek a törvénynek az általános vitáját folytatjuk, ezért én a felszólalásom első részében legalábbis szeretnék visszatérni ennek a t örvénynek valóban ahhoz - talán szerénytelenül, vagy nem is tudom, hogy hangzik - a korszakalkotó lépéséhez, amiről itt talán a korábbiakban kevés szó esett. Miért merem ezt a törvényjavaslatot korszakváltónak nevezni? Nemcsak azért alapvetően, mert valób an több százezer, sőt millió magyar állampolgár számára teremt jobb gazdasági lehetőséget, és segíti a mindennapi életüket, hanem azért is, mert úgy gondolom, hogy egy új gondolkodásmód jelenik meg, egy új értelmezés a politikáról, a kormány szerepéről, és mindez itt, Európában Magyarországon a XXI. században. Ez a törvény nem egyszerűen új jogszabályt hoz, de nevezzük nevén a dolgot, igazságot szolgáltat az embereknek, egy olyan igazságot, amelyről talán már sokan lemondtak ebben az országban. És ez némile g válasz azokra a kérdésekre is, hogy miért most, 2014ben, lényegében az Orbánkormány vagy harmadik Orbánkormány 2010 utáni negyedik évében vagyunk itt, hiszen ez egy hosszú folyamat eredménye, egy hosszú, olyan közös gondolkodásnak az eredménye, amikor rájöttünk közösen arra, hogy nem elég bizonyos jogszabályokat a régi koncepciók szerint módosítani, hanem elég bátornak kell ahhoz lenni és elég erősnek ahhoz, hogy bizonyos alap, nevezzük paradigmának, megváltoztatását is fel kell vállalni. A bankok elsz ámoltatásáról szóló törvény azzal, hogy visszaadja az embereknek, amit igazságtalanul elvettek tőlük, azt is bizonyítja, hogy alapvetően a politika nem feltétlenül a közhelyes módon mindig csak önmagáról szól. Ezzel a törvénnyel a polgári kormány mindenkép pen, de az azt támogató frakciók - és a Fideszfrakció mindenképpen ilyen lesz - túllép az úgynevezett liberális államfelfogáson, ahol az állam szerepe csupán éjjeliőrként írható le olyannak, amelynek nem dolga a társadalmi szereplők vitáját eldönteni, max imum ezeket a vitákat kiegyensúlyozni. Tehát itt valójában az állam és a kormány, a parlament szerepvállalása is egy új dimenzióba kerül. Ez a törvény, lehet úgy fogalmazni, hogy az igazságos állam koncepcióját teszi le. Ezzel a jogszabállyal nemcsak az ig azságtalanul elvett pénzt tudjuk visszaadni az embereknek, de talán a hitet is ahhoz, hogy van értelme a politikának, az emberek számíthatnak a saját államukra, még nagy átláthatatlan nemzetközi szervezetekkel szembeni vitájuk esetében is, mint például mos t a bankoké. Ez a törvény kis túlzás nélkül talán az állampolgársági törvényhez vagy az új Alaptörvényhez, vagy talán a rezsicsökkentés bizonyos jogszabályaihoz mérhető változásokat eszközöl. 2010 óta, mióta a Fidesz kormányra került, ismerjük azokat a gaz dasági problémákat, amiket megörökölt, de folyamatosan azon dolgozott, hogy a megörökölt devizaadósság problémáját kezelje. Csak a számok kedvéért: 2002 és 2010 között lényegében az embereket belecsalták a devizaalapú hitelezés rendszerébe, nem figyelmezte tték őket kellő súllyal a kockázatokra, valamint nem nyújtottak nekik védelmet a hitelintézetekkel szembeni egyenlőtlen helyzetükben. Nem tették ezt egyébként annak tükrében sem az akkori kormánypártok, hogy jó néhány szomszédos ország, Lengyelországtól ke zdve Csehországig rendelkezett kellő bátorsággal a politikai elit tekintetében arra vonatkozólag, hogy korlátozza, bizonyos keretek közé szorítsa a devizaalapú hitelezést. Ennek eredménye, hogy ott nem is okozott egyébként ekkora problémát. Talán hosszú le nne, és nem is tudnám itt a rendelkezésre álló időkeretben felsorolni azokat a lépéseket, amelyek lényegében megelőzték ezt a mostani törvényt, amely folyamatosan próbálta ezt a nagyon nehéz örökséget felszámolni, de talán itt érdemes az általános vita kap csán elmondani, hogy már 2010 augusztusában módosította az akkori kormány a polgári törvénykönyvet, amelyben korlátozta a devizaalapú jelzáloghitelezést. Októberben egyébként szigorú szabályokat hozott a bankokkal szemben az ügyfelek védelme érdekében. Ily en volt az egyoldalú szerződésmódosítás
