Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 18. kedd (27. szám) - Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvénynek az egyes kereskedelmi építmények engedélyezése fenntarthatósági szempontjainak érvényesítése érdekében történő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1761 A harmadik ilyen gondolat, amit szeretnék megosztani önökkel, az az, hogy egy település berendezését, életét természetesen lehet szabályokkal körülírni, mert tisztelni kell az ott élőket, meg kell könnyíteni az életüket, lehetővé kell tenn i a jó közlekedést, lehetőség szerint elérhető szolgáltatásokat teremteni, és így tovább. Azonban ennek a módja nem feltétlenül csak és kizárólag az, hogy hozzunk egy kereskedelemmel kapcsolatos, tehát az árusítással kapcsolatos törvényt. Úgy gondolom, hog y a települések életéhez kapcsolódó jogszabályok sokkal jobban körülírják azt, hogy miket kell alkalmazni, és sokkal alkalmasabbak arra, hogy megteremtsék mindazokat a feltételeket, amelyre Szatmáry képviselőtársam is utalt, tehát hogy a központ ne duguljo n be, lehetőség szerint normálisan lehessen közlekedni, élni, iskolába járni, munkahelyre eljutni, és így tovább. Ezért tehát én úgy gondolom, hogy ha a szándék komoly - márpedig nem gondolom, hogy ebben kételkednem kell , akkor másfajta jogszabályokat ke llene ehhez elővenni vagy másfajta jogszabályokat is. Utolsó gondolatként arra szeretnék utalni, hogy államtitkár úr és képviselőtársam is, Szatmáry képviselőtársam is, ha jól emlékszem, arra utalt, hogy a törvényjavaslatot egy parlamenti párt adta be, ame ly úgy gondolta, hogy érvelni lehet és kell amellett, hogy vajon a multinacionális láncoknak vane helye egy városban. Globalizációkritikusnak lenni jó dolog, én ezt nem vitatom, az eszközeit megtalálni ennek a kritikának azonban egy másik dolog. Én úgy go ndolom, hogy a hivatkozás arra, hogy ezt egy másik párt adta be és nem kormányzó párt, az lehet jó, ámde mégis azt gondolom, hogy a globalizációkritikára ez a törvény nem alkalmas, tehát nem erről szól a világunk. A világunk arról szól, hogy hagyni kell a közösségeknek eldönteni, hogy hogyan akarnak ők ott élni; szabályozni központilag csak azt kell, amit nagyon muszáj; harmadrészt pedig ideológiai modelleket ráhúzni egy helyi közösségre nem feltétlenül érdemes, még a globalizációkritika jegyében sem. Ennyi t szerettem volna elmondani, és azt gondolom, hogy nem fogjuk támogatni ezt az indítványt, nem fogjuk támogatni az elmondott érvek alapján (L. Simon László: Meg is lettünk volna lepődve.) , és nem fogjuk támogatni azért sem, mert élünk a gyanúperrel, hogy ú jfent valamiféle személyre szabott törvényalkotásról van szó. Elnök úr, köszönöm a szót. ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Hegedűs Lorántné képviselő asszony, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon, jegyző as szony! (11.30) HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha már itt az előttem szólók történeti előzményekkel kezdték, akkor engedje meg államtitkár úr és a tisztelt Ház , hogy én is így kezdjem, és a magunk szempontjai szerint összefoglaljam azt az elmúlt 25 évet, amelynek a végére, úgy érzem, még nem értünk. Mert ez az előttünk fekvő törvényjavaslat, úgy gondolom, nem igazán rendezi azt a problémát, amit a plázák építése , illetve azok elburjánzása Magyarországon, Budapesten, az agglomerációban okozott. Valóban úgy tűnik, hogy a ’97es törvény, illetve az azt megelőző szabályozások nem adhattak vagy adtak kellő keretet, vagy nem voltak elég szigorúak e tekintetben. Így tűn het, mondom még egyszer, hiszen azt látjuk, hogy a környezetünkben teljesen ésszerűtlenül és valóban a környezettudatosság semmilyen szempontját nem figyelembe véve alakultak ki ezek a nagy dobozépületek. Tudjuk, hogy ezeknek a típusú épületeknek a várható élettartama vajmi csekély, a környezetbe illeszthetőségük kérdéses, és valóban több kárt okoznak, mint bármilyen hasznot hoznának. De miért is történt ez így? Miért nem volt elégséges erre a ’97. évi LXXVIII. törvény? Nos, úgy gondolom, hogy sok tekintetb en elégséges lett volna, majd erre ki is fogok térni, és ha mind a mai napig a benne foglaltakat érdemben figyelembe vennénk, talán elégséges is lenne. Csak sajnos az önkormányzatok, amelyek e tekintetben dönthettek, tudjuk, az elmúlt 25 évben elég rosszul álltak
