Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. szeptember 16. kedd (15. szám) - A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló tö... - ELNÖK: - ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
165 hogy mit is tartalmaz a törvény, milyen jogelvek vezérelték a törvény előkészítőit, előterjesztőit akkor, amikor ezt meg fogalmazták, így ez kellő alapot jelenthet a vitának. De mielőtt ebbe belevágnánk, engedjék meg nekem, hogy én talán egy kicsit másik oldalról azokat a célokat világítsam meg, amelyek szerintem a köznapi ember számára is értetővé és világossá teszik, hogy miért is gondoltuk, hogy szükség van a bankok elszámoltatásra. Mögöttünk van jó néhány olyan év, amikor azt kell hogy mondjam, a magyar bankrendszer működésének szinte összes rákfenéjére fény derült. Egy olyan bankrendszer működését éltük meg Magyarországo n, amely úgy tűnik, hogy nem volt kordába, keretek közé, törvények közé szorítva, nem voltak meghatározva azok a működési elvek és szempontok, amelyek jól védték volna a fogyasztó, azaz a magyar családok érdekeit a minden esetben természetesen meglehetősen nagy befolyással, óriási jogi szaktudással és rengeteg pénzzel rendelkező bankokkal szemben. Természetesen a piacgazdaságban mindenki részéről normális és elvárt elv is, hogy egyébként, amikor a bankok hiteleket nyújtanak, akkor természetesen pénzt akarna k ezzel keresni. Azt gondolom, ez nem vitatható, a profit lehetőségét senki nem is akarja elvitatni tőlük. Itt a kérdés a tisztességes profiton van. Az a kérdés, hogy valóban tisztességes volte mindenben a bankok viselkedése az elmúlt, ha most visszanézün k, 810 esztendőben, és azt láthatjuk, hogy sajnos, volt egy olyan időszak Magyarországon, alapvetően 2002 és 2010 között, amikor sem a törvényalkotó, sem a kormány, sem pedig az intézmények nem próbálták a bankokat azok közé a keretek közé szorítani, amel yek közé ildomos lett volna szorítani azért, hogy a valóban tisztességes hitelezés szabályai Magyarországon ne csak kialakuljanak, hanem állandó kontroll alatt is legyenek. (10.20) Két világos jelzése is van annak, hogy a kontroll nem létezett. Az egyik ma ga a devizahitel mint termék. Ha lett volna kontroll a bankrendszer fölött, akkor a devizahitel nem tudott volna elterjedni. Mert az, hogy megjelenik a devizahitel, önmagában nem probléma, hiszen miért ne lehetne a fogyasztóknak egy olyan része, akik azt g ondolják, hogy egyébként pillanatnyi előnyökért cserébe komoly kockázatot vállalnak a későbbiekre nézve. De ez nem igaz az átlag devizahitelt felvevő magyar polgárra. Már csak azért sem igaz, mert a kockázatok túlnyomó többségével nem volt tisztában. Nem v olt tisztában azzal, hogy ez mekkora kockázatot jelent, és hogy valójában nemcsak egy árfolyamkockázatot visel, hanem a szabályozás hiányosságai miatt olyan kockázatot is, hogy mivel devizaalapú hitelt vett fel, ezért a kamatát, a költségeit, a rászámított díjakat ugyanúgy befolyásolni fogja minden ezzel kapcsolatos változás. A másik nagyon fontos jele annak, hogy a magyar bankrendszer szabályozása nagyon sok betegségben szenvedett, az pont az egyoldalú szerződésmódosítások lehetősége. Az egyoldalú szerződé smódosításoké, amely, azt gondolom, hogy szintén olyan esetekben, amikor mondjuk, tömegtermékeket terjeszt el valaki, akkor ez végül valamennyire el is képzelhető, és akár még keretek közé szorítva elfogadható gyakorlat is, mert miért ne lehessen olyan val óban, ha valaki egyenszabványok alapján százezernyi fogyasztóval tart kapcsolatot, akkor egyébként valóban az általános szerződési feltételek megváltoztatásával világosan jelezze, hogy éppen mi hogyan változik meg, mert a körülmények megváltozása a szerződ és feltételeinek megváltozásával is együtt járt. Azonban ezeket nagyon szigorú korlátok közé kell szorítani. Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségével a bankok az előző években egyértelműen visszaéltek. És ezt a visszaélést kell a mostani törvényjavasl atnak kezelni. Egyoldalú szerződésmódosítással élve változtatták meg a kamatokat, emelték meg a devizahitelek esetében például a 6 százalékos kamatszintről közel 9 százalékra a kamatokat, miközben egyébként a devizák irányadó kamatlába csökkenő tendenciát mutatott. Másik oldalon az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségével élve alkalmazták azt a gyakorlatot, amit a költségek és a díjak emelkedésénél lehetett megfigyelni. Végezetül maga az árfolyamrés alkalmazása, ami, azt gondolom, hogy a tisztességtelensé gnek az igazi mintapéldánya
