Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 11. kedd (25. szám) - A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1598 (16.30) Pedig érdemes végignézni azon a biztosítási piacon, hogy nem annyira jelentéktelen, mint amilyenre most itt a vita során degradáljuk. Ugyanis a jelenlegi piaci helyzet azt mutatja, hogy közel 12 millió, 11 millió 927 ezer aktív szerződésről van szó, és hozzávetőleg 197 milliárd forintos éves díjbevétel származik ebből. Tehát úgy gondolom, hogy egy olyan elég nagy piacról és egy olyan nagy szegmensről van szó, ami igenis komoly, egyrészt társadalmi egyeztetést, másrészt előkészítést igényel. Én magam, keresvén, nem találtam sem a konzultációnak, sem a komolyabb vitáknak a lefolytatását. Az álláspontokat n em lehetett megismerni. Márpedig fontos, hogy megismerjük a biztosítók álláspontját is, ugyanis a 2003as legutolsó törvény óta eltelt időszakban rendkívül sok változás ment végbe. A biztosítók is egyébként ugyanúgy végigjárták azt az utat, amelyet az álla mpolgároknak is kellett, és valami közös tapasztalatból egy olyan szabályozást is lehetett volna létrehozni, ami nemcsak a Szolvencia IIt ismételgeti monoton módon, illetve az annak való megfelelőség jegyében alakítja ki a szabályokat, hanem belevihetett volna egyébként a magyarországi viszonyokra jellemző, például fogyasztóvédelmi szabályokat; belevihetett volna magyarországi biztosítási termékekre vonatkozó sajátos szabályokat, de ezeket majd itt el fogom mondani, hogy mikre gondoltunk. Tehát úgy gondolo m, hogy sokkal hangsúlyosabb szerepet kellett volna kapnia annak, akár az előterjesztés során vagy akár itt a nyitó expozéban ráutalva is, hogy milyen szakmai szervek, milyen egyesületek, milyen szövetségek milyen álláspontot képviseltek, és nekik mi a jav aslatuk ez alapján. Hiszen fontos az ő véleményük is, nem egy oldalról kell szabályozni az ilyen kérdéseket. Így hát a különös vetületére vonatkoztatva a törvénynek, végighaladva nyugodtan mondhatjuk, hogy az MNBfelügyelet még jónak is tűnik; ez most már egy adott intézmény, ezzel nem tudunk mit kezdeni, hiszen a jó múltkori törvénymódosítás értelmében az MNB gyakorolja a felügyeletet. Kérdés, hogy amikor itt a prudens szabályozásról és gazdálkodásról beszélünk, vajon az az MNB, aki kastélyokra költ, aki l uxusirodaházakat vásárol, vagy például alapítványi ügyekbe bonyolódik, mennyire fog egyébként hitelesen felügyeleti szervként a biztosítókkal szemben eljárni. Úgy gondolom, hogy az MNBnek önmagának is el kellene gondolkoznia a saját szerepén. Ami viszont helyes: a fogyasztóvédelmi szabályok átültetése, de ezen a téren is van egyébként javítanivaló, és annyiban egyet lehet érteni egyébként a szocialisták felvetésével, hogy bizony vannak olyan határidők, kárrendezési határidők, amelyeken bizony csiszolni kel lene. De ehhez képest azt tudjuk mondani, hogy a fogyasztóvédelemben helyes az, hogy a harmadik országbeli biztosító fióktelepének engedélyét szintén felügyelethez köti. Másrészt a vezető állásúak fogalmának a tisztázása, az állás betöltésének, illetve fel elősségi szabályainak a körbeírása szintén helyes és követendő út. Ami pedig a hatósági felügyeletre vonatkozik, az egy az egyben a Szolvencia II. irányelv szerinti, ebben sok kivetnivalót egyébként nem lehet találni. Szintén példaértékű, és nagyon fontos volt, régóta váratott magára, hogy tisztázzuk azt az elmosott vonalat, ami a függő, illetve független ügynökök között volt, hiszen ez korábban nem teljesen működött a való életben. Pontosan az egyik olyan terület volt, amit a 2003as jogszabály óta gyakorl atilag fölemésztett, fölélt az idő, illetve a változás. Ezeket a részleteket nézve nyugodtan megfogalmazhatunk további kritikákat is. Például az egyik teljesen életszerű kritika, hiszen még lehet, hogy emlékeznek is rá a jelen lévő képviselők, hogy a bizto sítási szolgáltatás és termékek terjesztésénél korábban volt a jó nevű KÖBE biztosítónak egy olyan lehetősége, amelyben ő a gyorshajtás elleni biztosítást ajánlotta fel az embereknek, amelyről egyébként bírósági határozatok mondták meg, hogy teljesen jó er kölcsbe ütköző. Hiszen nem védhet a biztosítás egy olyan dolog ellen, egy olyan, jogszabály folytán következő joghátrány ellen, amellyel aláássa egyébként az állam hatósági intézkedését, a hatósági intézkedésbe vetett társadalmi bizalmat. Erre most sem tal álunk szabályt, úgy tetszik, hogy a lex KÖBE nem épült be ebben a vonatkozásban, szintén nem tiltja a jogszabály azt, hogy ismételten jó erkölcsbe ütközően
