Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 10. hétfő (24. szám) - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - B. NAGY LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: - ELNÖK: - DR. GYÜRE CSABA (Jobbik):
1444 De mi is ezzel a probléma? Mert nem a munkahelyteremtéssel, nem a lakhatás megoldásával van a probléma, hanem éppen azzal, hogy ez a törvényjavaslat gyakorlatilag beleillik a devizahiteles ekkel kapcsolatos törvénymódosításoknak is az egyik sorába. Ha megnézzük az elmúlt négy és fél év ezzel kapcsolatos jogalkotói tevékenységét, akkor azt látjuk, hogy az Országgyűlés sajnos nagyon apró és nagyon pici léptekkel segítette meg a devizahitelesek et, de igazán átfogó megoldásra mind a mai napig nem került sor, és amint láttuk, a legújabb előterjesztések alapján most és a jövőben is a jelenlegi árfolyamon fogják a devizahiteleket átforintosítani. Tehát ez a következő megoldás sem lesz igazán átütő m egoldás. De azt láttuk, hogy folyamatosan mindig egy nagyon picit javítottunk a devizahitelesek sorsán. Sajnos a Jobbik javaslatait nem vették figyelembe, amely egy éven belül, illetve nagyon rövid időn belül ezt megoldotta volna már négy éve. Itt mindig c sak pici tologatások történtek. Úgy érezzük, hogy ez a törvényjavaslat visszalépés viszont a devizahitelesek tekintetében, hiszen amit közösen elfogadtunk és minden frakció támogatott itt a parlamentben, az a devizahiteles csapdába esett lakók kilakoltatás i moratóriuma volt. Ebben mindenki egyetértett, és ez a törvényjavaslat ezen üt egy elég nagy rést, ami azt fogja jelenteni, hogy ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, akkor a jelenleg érvényben lévő kilakoltatási moratórium bizonyos esetekre nem fog vonatkozni. Egy másik probléma, amivel foglalkoznunk kell, a tulajdonjog kérdése, illetve a tulajdoni igény kérdése, hiszen az alapján fogja megkülönböztetni az embert az embertől, hogy a devizahiteles csapdába esett ember ki felé fog tartozni, ki lesz a v égrehajtási jog jogosultja, ki lesz a végrehajtásijogkérő. Vajon százszázalékosan az állam tulajdonában van a végrehajtási lehetőség? Vagy az önkormányzat tulajdonában van? Mert abban az esetben az illetőt a jövőben - amennyiben ez a törvényjavaslat elfog adásra kerül - ki lehet lakoltatni, tehát őrá nem vonatkozik a kilakoltatási moratórium. S itt jön be az a kérdés, amely alkotmányos problémákat is felvet - álláspontunk szerint egyébként Alaptörvénybe is ütközik , mégpedig az, hogy a tulajdonjogot meg fo gja különböztetni a tulajdonjogtól - itt ugyan csak a tulajdoni igényről beszélhetünk , mégpedig olyan módon, amit már 2526 évvel ezelőtt sikerült lezárni Magyarországon, amikor bizony az egyik sarkalatos kérdés volt a jogállamiságba történő átmenet idej én, hogy a tulajdonjogok között lehete különbséget tenni, hogy az állami tulajdon többet jelente, mint a magántulajdon. Éppen a jogállamiság egyik alapvető tétele volt, hogy a tulajdonjogok között ne tegyünk különbséget, a tulajdonjog az tulajdonjog, füg getlenül attól, hogy közösségi tulajdon, magántulajdon, állami tulajdon, önkormányzati tulajdon vagy bármilyen más tulajdon. Itt most a tulajdoni igény szempontjából is különbséget tesz. Többletjogosultságot ad az állami vagy önkormányzati igénynek vagy an nak a várományosának, hiszen neki lehetősége lesz hozzájutni a tulajdonához, míg másoknak a moratóriumról szóló jogszabály alapján felfüggesztődik a tulajdonjoguk, és akik ott laknak abban a lakásban, és nem tehetnek róla, hogy nekik ki vásárolta meg a vég rehajtás lehetőségét, mégis megkülönböztetettek lesznek valamilyen útonmódon. (19.30) Tehát ennek alapján álláspontunk szerint felvetődik ez az alkotmányossági probléma. És ebben az esetben, ha megkülönböztetjük a tulajdonjogot aszerint, hogy állami, önko rmányzati vagy magántulajdon, egy 1989 előtti jogelvhez, a szocialista jogalkotáshoz nyúlunk vissza, amikor ilyen módon fogunk majd különbséget tenni. És gyakorlatilag jogilag is mellé tesszük a lehetőséget törvényi szabályozás szerint. Egy másik probléma az, amit mi nagyon sokszor elmondtunk az elmúlt négy esztendőben is, illetve most már négy és fél évben, hogy vane lehetőség arra, hogy egyedi jogalkotás legyen. Tehát általános jogszabályt hozzunk, egy törvényt hozzunk egy eseti, egy helyi problémára, am i ott fog megoldást adni, máshol nem. Azt tapasztaltuk az elmúlt négy évben, hogy a kétharmados többség ezeket általában mindig is keresztül tudta vinni.
