Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 10. hétfő (24. szám) - A Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
1430 figyelmet. Vonatkozik ez a nemzetpolitikára i s, illetve a nemzetpolitikai tárgyú fejezetekre. Ezzel kapcsolatban szeretnék egykét dolgot elmondani, illetve megosztani önökkel. Amikor Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettes úr ezt a témát átvette 2010ben, akkor többek között a Bethlen Gábor Alap létre hozását is azzal indokolták, hogy átláthatóbb, egységesebben kezelt közös rendszerben szerepeljenek a költségvetésben a korábban szétszabdalt nemzetpolitikai célú fejezetek. Nos, ezt nem sikerült megvalósítani. A külhoni támogatások kezelésére létrehozott Bethlen Gábor Alapon kívül az Emberi Erőforrások Minisztériumában, a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, illetve a Miniszterelnökségen keresztül is kerülnek kiosztásra nemzetpolitikai célú források, ami természetesen örömteli. A támogatási rendszerek és a politikák azonban egymástól elkülönülten, nem összehangoltan működnek, és ezzel sok esetben átláthatatlanná, nehézkessé teszik a pályázás folyamatát, amit egyébként többen ki is használnak. Rendszeresen lehet hallani konkrét történeteket arról, hogy ugy anazon programokra, rendezvényekre hogyan próbálnak különböző forrásokból is támogatást szerezni különböző külhoni magyar szervezetek, aminek lehetőségét természetesen a törvény egyébként elvileg kizárja. A kormány azon ígéretét sem tartotta be tehát, amel y a külhoni magyarságot érintő ügyeknek az egységes kezelését mutatja. Szintén probléma az, hogy a külhoni célokra fordított források számottevő részét a rendkívüli kormányzati intézkedésekre fenntartott pénzek átcsoportosításával osztották ki, ezekkel teh át nem lehet kalkulálni. Nem föltétlen, sőt természetesen nem ezen forrásoknak a bővítése ellen kívánok felszólalni, hiszen az elmúlt négy évet, illetve az önök első kormányzati ciklusát tekintve érdemi növekedés, főleg reálértéket tekintve, nem volt tapas ztalható a külhoni támogatások összegében. Ugyanakkor nem tartjuk jónak és helyesnek, hogy több milliárd forintos tételeket fordítanak erre a célra úgy, hogy azzal előzetesen számolni nem lehet, legyen szó akár olyan hangsúlyozottan - még egyszer mondom - fontos kérdésekről, mint a külhoni magyar felsőoktatásnak az olyanformán való támogatása, ami a Kolozsvári Református Kollégiumnak a létrehozását jelentette, vagy a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Főiskola új épületszárnnyal való kibővítését. A két összeg m eghaladta a kétmilliárd forintot, zárójelben hozzátéve egyébként, hogy azért akik ehhez a kérdéshez értenek és helyismerettel rendelkeznek, azok közül többen szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy a beregszászi főiskolának az épületbővítése, a vásárlás és a z ezzel kapcsolatos felújítási kiadások valójában indokolttá teszneke 500 millió forintos támogatást. Ezekre a problémákra egyébként az elmúlt évek folyamán számos alkalommal felhívtuk a figyelmet, de sajnos továbbra sem érzékeltünk pozitív változást, ami valójában nagyon megnehezíti a külhonba szánt pénzeknek a hatékony felhasználását és elköltését. Az egységes támogatási rendszernek a hiánya például a külhoniak érdekei helyett elsősorban a zavarosban való halászást segíti elő, hosszú távon pedig alapvető en negatívan érinti a magyar közösségek jövőjét. Komoly probléma, és számos alkalommal, nagyonnagyon sokszor erről ebben a Házban már szót ejtettünk, a nevelésioktatási támogatások rendszere, problémája, illetve az erre szánt forrásoknak a ki nem osztása , az ismételt visszatartása. A tavalyi évhez hasonlóan az idei évben sem került folyósításra ez a családonként, pontosabban gyermekenként 22 400 forintos összeg, annak ellenére, hogy a pályázati kiírásban ez az összeg szerepelt. A korábbi években még betöm ték a lyukat, és biztosították a szükséges 720 millió forintot erre a célra. Tavaly és idén nem tették meg. Ez azt jelenti, hogy az egyébként húsz éve vagy tizennéhány éve változatlan oktatásinevelési támogatásból, amely azt a célt szolgálja, hogy segítse , erősítse, támogassa a magyariskolaválasztást, ebből az összegből most már gyermekenként 10 400 forint hiányzik, amit egyébként el lehetett volna bőven honnan venni, gondoljunk akár a Bethlen Gábor Alap 800 milliós működési támogatására vagy Szász Jenő k amuintézetének a több százmillió forintos költségvetésben bennragadt összegére. Ezzel kapcsolatban egyetlen mondatos kitérést azért engedjenek meg: azt viszont nagyon szeretném üdvözölni, mint ahogy azt a mai bizottsági ülésen is elmondtam, hogy Potápi áll amtitkár úr végre négy év után hajlandóságot mutat arra, sőt kifejezte abbéli szándékát, hogy végre áttekintjük
