Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 3. hétfő (23. szám) - A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
1322 A másik, amit szeretnék megjegyezni a felszólalásom elején, Pósán Lászlónak szól. Jelzem, hogy elolvastam a törvényt, talán meg is értettem, és kérem, hogy úgy figyelje a felszólalásomat, főként a garanciális elemeket illetően, hogy elolvastam ezt a törvényt, és megpróbáltam értelmezni. A javaslat általános indokolásában foglalt probléma felismerés e, miszerint az elmúlt évek, illetve évtizedek hatékonynak nem nevezhető és koordinálatlan forrásfelhasználása jelentős pazarláshoz vezetett, valós kormányzati és intézményi párhuzamosságok feltárásán alapul. A kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenys ég intézményrendszerének, szabályozási környezetének harmonizálatlansága, valamint a kialakult intézményi rossz gyakorlatok megváltoztatása időszerű és fontos kérdés véleményünk szerint is. Sajnálatos módon azonban a törvényjavaslat álláspontom szerint nem rendelkezik azon garanciális elemekkel, amelyek a korábbi anomáliák kiküszöbölését, illetve azonos problémák ismételt kialakulásának megelőzését eredményesen képesek lennének biztosítani. A javaslat deklaráltan legfontosabb célja, hogy törvénnyel megterem tse a tudományos kutatási tevékenység Alaptörvényben is rögzített autonómiáját. Az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak. Ezzel szemben a javaslatban a kutatásif ejlesztési feladatokat ellátó hivatallal szemben semmiféle minimális peremfeltétel nem került megfogalmazásra azzal kapcsolatosan, hogy a tevékenységét milyen szakértelemmel, szaktudással rendelkező személyek bevonásával vagy alkalmazásával láthatja el. A felállításra kerülő hivatal a kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységgel kapcsolatos kormányzati feladatok elsődleges végrehajtója és felügyelője, az ezen tevékenységre fordított hazai és külföldi források elosztásának fő felelőse, tehát a tudomány os kutatások értékelését végzi, illetve arra vonatkozóan meghatározó befolyással rendelkezik majd. Nem került azonban meghatározásra, hogy legalább a hivatal elnöke, akinek igen széles jogkört biztosít a javaslat, valamely tudomány művelője legyen, az alel nökökről már nem is beszélve. A javaslat jelenlegi szövege tehát nem zárja ki annak a szomorú esetnek a megismétlődését, hogy a fejlesztéspolitikát és az ehhez kapcsolódó forráselosztást egy olyan személy irányítsa, felügyelje éveken át, aki nem rendelkezi k tudományos fokozattal, sőt még csak felsőfokú végzettséggel sem. A javaslat ezen hiányosságát mindenképpen orvosolni szükséges, ellenkező esetben ezen a területen továbbra is a szakmai szempontok mellőzése és a politikai befolyás marad a jellemző, ami to vábbi átláthatatlan, megmagyarázhatatlan és sokszor vállalhatatlan döntéseket eredményezhet majd. De azt szeretném mondani, hogy mivel esetleg államtitkár urat is érdekli, mi szeretnénk konstruktívan hozzáállni ehhez a törvényhez, ezért nyújtottunk be módo sító javaslatokat. Ehhez a részhez az első módosító javaslat, amit benyújtottunk, és ajánlom figyelmébe, hogy a törvényjavaslat 8. §a a következő új (3) bekezdéssel egészülne ki, meghatározná azt, hogy milyen személy vezethetné az NKFI Hivatalt. Az NKFI H ivatal elnökévé olyan személy nevezhető ki, aki a) felsőfokú végzettséggel, b) tudományos fokozattal, c) kutatóhelyen vagy kutatási intézményben eltöltött legalább öt év szakmai gyakorlattal, d) kutatási intézmény vezetőjeként vagy helyettes vezetőjeként s zerzett legalább háromévi tapasztalattal rendelkezik. Ezek szerintem elfogadható feltételek lennének, tehát ezt meg kellene határozni. Nem tudom, hogy a teremben vane esetleg olyan, aki rendelkezik ezekkel a feltételekkel, azt sem tudom, hogy önök kit aka rnak ennek az intézménynek, hivatalnak a vezetőjévé, mindenesetre köszöntöm Pálinkás József urat, aki végighallgatja ezt az egész vitát jelen pillanatban. Menjünk tovább! A tudományos kutatási tevékenység autonómiájával kapcsolatosan aggályos továbbá, hogy az ezen tevékenység ösztönzésének alapjául szolgáló kutatásfejlesztési stratégiát a mindenkori kormány határozza meg, amit ráadásul tetszése szerint egyszerű kormányhatározattal, akár év közben is módosíthat, megváltoztathat. Ha a kormánynak ilyen erős j ogosítványa van a tudományoskutatási tevékenység irányítása és támogatása terén, úgy a tevékenység autonómiája csupán továbbra is egy hangzatos és kívánatos, de soha be nem váltott ígéret marad. Valójában arra lett volna szükség, hogy a törvényben megfele lő garanciális elemek legyenek meghatározva a
