Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 27. hétfő (21. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - DEMETER MÁRTA (MSZP):
1002 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy kiemeljem itt a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról szóló Megállapodás módosításának kihirdetéséről szóló vitában Fónagy államtitkár úr hozzáállását, hiszen nagyon jó volt hall ani, hogy olyan képviselők, államtitkárok, olyan emberek vitatkoztak és osztották meg egymással a véleményüket - érdemi párbeszéd folyt , akikről sugárzik az, hogy szívügyük a téma, és érdemben foglalkoztatja őket a megoldás. Én szívem szerint ezt a fajta hozzáállást szeretném látni az én szívemhez nagyon közel álló két területen, a külpolitikában és a honvédelem területén is. De most pár mondatot a külpolitikáról szeretnék mondani, hiszen láthattuk, hogy Magyarországon a rendszerváltáskor egy olyan komoly erkölcsi tőke keletkezett - közös erőfeszítéssel , ami nagy nemzetközi elismerést váltott ki. Ezáltal megbízható, stabil és kiszámítható partnerként tekintettek ránk. Ilyen nemzetközileg is elismert tettekkel, mint amilyen a határnyitás is volt, megalapo ztuk azt, hogy a demokrácia Magyarországon szerves fejlődésnek indulhasson, és ne csupán mintakövetésről beszélhessünk. A szövetségeseinkkel és partnereinkkel harmóniában dolgoztunk és fejlődtünk. Büszke magyarok és büszke Magyarország lehettünk. És itt sz eretném kiemelni határozati javaslatunkból az egyik pontot: „Magyarország népszavazással megerősített csatlakozása az Európai Unióhoz és a NATOhoz tudatos értékválasztás és felelősségvállalás alapján történt. Magyarország cselekvésének, valamint boldogulá sának terepe az Európai Unió, a NATO pedig hosszabb távon is az európai közös biztonság letéteményese, Magyarország biztonságának elsődleges garanciája.” Ez ténykérdés. A magyar külpolitikát a rendszerváltás óta három prioritás határozza meg. Az egyik az e uroatlanti integráció, a második a jószomszédi viszony, a harmadik pedig a nemzetpolitika. Láthattuk azt, hogy kormányok váltakozásával ezek a prioritások néha változtak, de ez a három mindig fókuszban volt, és ezeknek az egészséges aránya és egyensúlya mi ndig is megvolt. De ezek az előzmények - lássuk, hol tartunk ma! A kormány szerint vajon merre van előre? Hiszen láthatjuk azt, hogy mára 15 EUtagországgal sikerült diplomáciai konfliktusba kerülnünk az elmúlt években. Láthatjuk azt, hogy a kormány fontos követségeket zár be, mint például a tallinni vagy pedig a ciprusi követség. Azt láthatjuk, hogy a keleti nyitást egy óriási sikertörténetnek állítja be a kormány és a külügyminiszter is, ennek ellenére ezt számokkal semmilyen módon nem tudják alátámasztan i. És mára láthatjuk, hogy Kövér László már az EUból hátrálna ki, de leginkább óvatosan tenné ezt. És amivel szembesültünk az elmúlt napokban és hetekben, az Egyesült Államoknak az a lépése, amivel többeket tiltott ki az Egyesült Államokból, ők nem léphet nek a területére. Ez, azt gondolom, hogy példátlan, egy szövetségesünktől pedig nagyon jelentős és markáns diplomáciai jelzés. S ennek a jelzésnek az ellenére valahogy mintha a kormány nem fogná ezt föl, nem venné komolyan, látszik, hogy Lázár János is - m int ahogy a kormány többi tagja - folyamatosan terel. Ebbe beleérthetjük a miniszterelnököt is, aki szintén csak ujjal mutogat az Egyesült Államokra. Pedig nem lehet annyira vak a kormány, hogy ne vegye észre, mi a probléma: egyértelmű, hogy az átláthatósá g teljes hiányáról beszélhetünk Magyarországon. Itt említhetném az elmúlt években látott mutyikat, említhetjük a különféle beszerezéseket. És ezek mind a kormányban, mind a kormányzati intézkedésekben is megjelennek. Konkrét ügyekről beszélhetünk. Elkezdhe tne ezeken az ügyeken a kormány változtatni, végre felelősen kellene gondolkodnia és cselekednie is. Hozzáteszem, hogy nagyon sok mindenről a kormány még a saját kormánypárti képviselőit sem tájékoztatja. Tehát ha ezen az úton haladunk tovább, akkor ez a t udatos elszigetelődés politikája. És attól, hogy a kormánynak allűrjei vannak, attól Magyarország még nem lesz nagyhatalom. Ezt Orbán Viktornak is meg kell értenie. És fel kell függeszteni azt a politikát, hogy fideszes pártérdeket, szűk csoportérdeket nem zeti érdeknek hazudik a kormány folyamatosan.
