Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. július 4. péntek (13. szám) - Döntés napirendi ajánlás kiegészítéséről és módosításáról - Az ülés napirendjének elfogadása - A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
463 ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Ország gyűlés! Felszólalásra jelentkezett Burány Sándor képviselő úr, MSZPképviselőcsoport. Megadom a szót. BURÁNY SÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz tett egy kis lépést előre a benyú jtott törvényjavaslattal, majd a zárószavazás előtt egy módosító indítvánnyal ebből a pici lépésből is visszahátrált egyet. Az MSZP támogatja az előrelépést, bármilyen pici is. Támogatjuk, mert jogos, hogy a Kúria döntését az Országgyűlés átírja egy törvén ybe. Jogos, mert a Kúria kimondta, hogy az árfolyamrés alkalmazása tisztességtelen volt, és a Kúria kimondta, hogy az egyoldalú kamatemelés, szerződésmódosítás tisztességtelen volt. Helyes, hogy a megoldást ezt követően nem bízzuk perek tízezreire, akár sz ázezreire, hanem egy olyan egységes törvényt fogadunk el, ami ezt a problémát megoldja, a problémának ezt a részét megoldja, és nem több százezer, hanem néhány tucat, esetleg néhány száz perrel a probléma rendezhető: a problémának az a része, ami az árfoly amrésből fakadt, a problémának az a része, ami az egyoldalú kamatemelésből fakadt. De ez a problémának a kisebbik része. A devizahitesek azért kerültek bajba, mert gigantikus árfolyamveszteséget szenvedtek el az elmúlt évek alatt. Ez a valódi probléma, és erre a törvényjavaslat semmilyen megoldást nem kínál. 2010ben - közvetlenül a kormányváltás előtt - egy euróért 265 forintot kellett fizetni, a tegnapi napon ugyanezért az euróért már elkértek 312 forintot is. 2010 áprilisában - a kormányváltás előtt - eg y svájci frankért 185 forintot kellett fizetni, ugyanez tegnap 255 forintba is került. Ez az az árfolyamveszteség, ami a devizahiteles családok túlnyomó többségét veszélybe vagy kilátástalan helyzetbe sodorta, és ez az a probléma, amin a kormány nem akar, vagy nem tud segíteni. Az MSZP javaslata egyértelmű: Magyarország Kormányának köze van az árfolyamhoz, a Magyarország Kormánya által alkalmazott gazdaságpolitika közvetlen befolyással van a forint erősségére vagy a forint gyengeségére. Önök az elmúlt négy évben olyan gazdaságpolitikát folytattak, ami a forintot nem erősítette, hanem gyengítette, sőt brutális mértékben meggyengítette. Sőt, a szemléletük is megváltozott, vagy legalábbis most már bevallják, hogy eszük ágában nincs a forintot erősíteni. Ezt tám asztja alá az a dokumentum, amit a magyar kormány készített és kiküldött Brüsszelbe, az úgynevezett konvergenciaprogram, amelyben már 307 forintos árfolyammal számol az euró tekintetében. (10.30) Ennél még szomorúbb, hogy az önök gazdasági csú csminisztere kijelentette néhány héttel ezelőtt, hogy a kormánynak nincs dolga a forint árfolyamával. Ehhez csatlakozik a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank is, amely szintén kimondja, hogy a magyar jegybanknak nincs árfolyamcélja. Ezek azok a tud atos lépések, amelyek a gazdaságpolitika mellett sorsára hagyták a forintot, és mivel sorsára hagyták a forintot, ezen keresztül bajba sodortak olyan családokat, akik korábban devizahitelt vettek fel. Ez a fő probléma. Ezért ennek megoldására az MSZP egy j avaslatot nyújtott be a tisztelt Háznak. Ebben a javaslatban egyrészt sürgetjük azt a szemléletváltozást, hogy a kormány térjen vissza a 2010 előtti kormányok gyakorlatához: olyan gazdaságpolitikát folytasson, amellyel nem gyengítik a forintot, hanem erősí tik, nem hagyják sorsára nemzeti valutánkat. Ugyanebben a javaslatban azt is megfogalmaztuk, hogy a presztízsberuházások rovására és más, teljesen fölösleges kormányzati kiadások rovására mintegy 300 milliárd forintot különítsenek el azért, hogy legyen fed ezet a devizahiteles szempontból bajba jutott családok sorsán enyhíteni. Legyen kormányzati, állami forrás arra, hogy az árfolyamveszteséget részben pótolva ezek a családok ne kerüljenek bajba a továbbiakban, hanem a bajból ki tudjanak kecmeregni. A harmad ik fontos eleme a mi javaslatunknak az, hogy az eszközkezelő helyett - amely nem töltötte be funkcióját - a kormány hozzon létre egy olyan ingatlanalapot, ami a legnehezebb
