Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. június 30. hétfő (12. szám) - Egyes oktatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP): - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
412 is. Ha erre kaphatnék valami választ, akkor valószínűleg én is nagyon boldog lennék, illetve megnyugodnának azok, akiknek ezzel kapcsolatban aggodalmaik vannak. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban .) ELNÖK : Ikotity István képviselő úr kért szót két percben. Öné a szó. IKOTITY ISTVÁN ( LMP ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Főként államtitkár úrhoz szeretném a kérdést föltenni, bízom benne, hogy az összefoglaló válaszban majd erre is kapunk feleletet . A Magyar Kereskedelmi és Iparkamaráról szeretném kérdezni, illetve arról - már egyébként elhangzott, de most kifejezetten megerősítve ezt a kérdést , hogy a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság tagjai közé hogy kerülne ez a testület. Az rendben van, hogy a HÖOK képviselője odakerül, de vajon miért éppen a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara az, ami odakerül, hiszen mellette még 18 másik kamara is van. Miért nem kerül oda, mondjuk, az orvosi vagy ügyvédi kamara, hiszen ők is jelentősrészt érintettek a felsőoktatásban? Tehát igazán méltó lenne akár őket is bevenni, és teljesen érthetetlen ez a különbségtétel, hogy miért éppen ez a kamara. Nem szeretném fejtegetni már a vezérszónokiban elhangzott Parragh László nevét és szerepét, de vajon miért ilyen j elentős ez a szerep, és miért ilyen módon kerül megkülönböztetésre újfent? Köszönöm. ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés! Több képviselő nem jelentkezett szólásra, ezzel az összevont vitát lezárom. Megkérdezem Rétvári államtitkár urat, kíváne reagálni. (Dr. Rétv ári Bence bólint.) Igen, öné a szó, parancsoljon! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm mindenkinek a hozzászólását, amivel megtisztelte ennek a javaslatnak az összevont vitáját. Volt olyan, amelyik valóban szakmai alapokból építkezett, de képviselőtársaim többségének úgy látom, már a nyári hőségben csak a politikai szempont volt az, ami meghatározta az elmúlt hetekben a felkészülését. Mégiscsak június 16. ót a olvashatják a parlament honlapján ezt a jogszabályt, tehát bőven volt idő a tanulmányozására mindenki számára. De kicsit azt láttam, hogy valaki mindenhol csak oligarchákat akar látni, mindenhol csak a kormány fondorlatosságát akarja látni, és nem voltak sokan kíváncsiak arra, hogy vajon az egyetemek, a hallgatók, az oktatók miként vélekednek erről, csak a saját politikai logikáját akarta elsütni, és igazából bármilyen más törvényhez is elmondható volt a felszólalásoknak legalább az egyharmada, amit itt h allhattunk az elmúlt időszakban. Ami az eljárást illeti, az ezzel kapcsolatos megjegyzéseket, ahogy mondtam, június 16. óta mégiscsak volt idő felkészülni ennek a törvényjavaslatnak a megvitatására, tehát bőven volt felkészülési lehetőség. (Dr. Bárándy Ger gely: A módosítókra?) A házszabály keretei között egy normál menetrendben megyünk, nem a házszabálytól eltéréssel, hanem egy ott rögzített eljárásban tárgyaljuk azért ezt a javaslatot, mert nyilván az ülésszak vége miatt itt az utolsó szavazási napot egy k icsit be kellett gyorsítanunk, és ezért vagyunk ma este itt ebben a vitában, és ezért nem lesz ma részletes vitaszakasz, és ezért előzte meg a Törvényalkotási bizottság munkája a ma esti vitát. Azt, hogy lépni kell ebben az ügyben, azt sok minden bizonyítj a, bizonyítja az is, hogy sok esetben láthatjuk, hogy az egyetemek pályaelhagyókat képeznek, és azért is, mert láthatjuk, hogy az egyetemek gazdálkodása, ha tökéletes lenne, akkor nem lennének olyan adósságok az egyetemek részéről, amelyek most milliárdos nagyságrendeket jelentenének, nem lennének ezen belül PPPberuházások, amelyeket görgetnek az egyetemek maguk előtt. Ha valóban megvalósult volna a felelős gazdálkodás, és ezért nem lenne szükség az ilyesfajta beavatkozásra, akkor nem lennének ilyen adóssá gok. De ha az állam mégiscsak a jó gazda gondosságával akarja a közvagyont védeni, és
