Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. június 30. hétfő (12. szám) - Egyes oktatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
396 végzettsége, ugyanis a felsőfokú végzettség kevesebbet jelent adott esetben, mint egy egyetemi végzettség, és egy bármilyen gazdasági társaságban hároméves gyakorlattal rendelkezik. (Hiller István: Így van!) Ez nem azt jele nti, államtitkár úr, amit ön is elmondott és Pósán László is, hogy itt professzionális menedzsmentről beszélnek meg a kompetencia és a tapasztalat érvényesüléséről a kancellári poszt bevezetésével, hanem ez egész egyszerűen nagyon úgy tűnik, hogy valakinek a személyére van szabva, de legalábbis megkérdőjelezhető az, hogy valóban biztosítjae a törvényjavaslatnak ez a része azt, hogy hozzáértő és valódi tapasztalattal rendelkező ember fogja ellátni ezeket a feladatokat. (20.20) A kancellári tisztséget tehát be lehet tölteni igen rövid pályafutást követően is, míg azért ezért ez a rektorokra, valljuk be, nem jellemző. A kettős vezetés működőképességéről is beszélni kell ezt követően. Az általam előzőleg vázolt életpályák azért nagyon eltérnek egymástól. Tehát egy rektor, aki a tudományos életben komoly eredményeket tud felmutatni, és akár évtizedek munkája áll amögött, hogy ő egy egyetemnek ilyen magas pozíciójú, eddig gyakorlatilag első számú vezetője lehessen, míg a kancellár egy gazdasági társaságban háromév es vezetői gyakorlattal rendelkező ember, aki egyébként a felsőoktatással akár soha az életében ilyen módon nem került kapcsolatba. A közöttük fennálló kapcsolatot annyival rendezi el a törvény, hogy a kancellár feladatait a rektorral együttműködve látja e l. Tehát ennyi az, amit így megtudunk erről, hogy hogyan fogják pontosan ezeket a hatásköröket elválasztani egymástól. Meggyőződésem, hogy nem lehet elválasztani a későbbiekben sem a rektor feladatait és a kancellár feladatait. Úgy beszéltek itt az előterj esztői expozéban is, mintha a professzionális gazdálkodás és az akadémiai autonómia vagy az oktatói autonómia egymástól sterilen, mereven elválasztható dolgok lennének. Éppen ennek az ellenkezője igaz meggyőződésem szerint, tehát egy egyetemnek a fő tevéke nysége, az oktatás, kutatás alapvető költségvetési vonzatokkal jár, és ezekhez a költségvetési vonzatokhoz gyakorlatilag a rektornak nem lesz hozzáférése a kancellár döntése nélkül. Tehát nem tudja azt az autonómiát a kancellár nélkül gyakorolni az egyetem , ami egyébként a lételeme lenne, hiszen hozzá kapcsolódnak alapvetően a gazdasági vonzatai is. Szeretnék ezt követően a törvényjavaslat menetéről is beszélni, és nem csak valamilyen unalmas jogi eljárási szabályzat alapján beszélni erről, de úgy gondolom, hogy nagyon sok tanulságot lehet levonni abból, ahogyan ez a törvényjavaslat az Országgyűlés elé került. A Kehivizsgálat sajtóban való megjelenése az első olyan pont, én úgy gondolom, ami ennek a törvényjavaslatnak az életéhez hozzátartozik, bár tudjuk j ól, és Pósán László is elmondta, hogy már évekkel korábban ennek a bevezetése felmerült, de úgy gondolom, nem véletlen az az időzítés, hogy éppen a Corvinuson tapasztalható, erősen visszásságoknak tekinthető eseményekhez kapcsolódóan nyújtották be ezt a tö rvényt, így sokkal könnyebb persze a közvéleménnyel elfogadtatni. A Kehivizsgálattal kapcsolatban is azt azért el kell mondanom, hogy nem mondjuk azt, hogy minden rendben van a felsőoktatás gazdálkodásában, és hogy semmit nem lehetne azon javítani, vagy n e kellene szigorítani akár azokat a szabályokat, amelyek a felsőoktatási intézmények gazdálkodására vonatkoznak. Jogos felvetésnek tartjuk azt - akár ennek a Kehivizsgálatnak a kapcsán is , hogy beszéljünk arról, hogyan lehet hatékonyabbá és eredményeseb bé tenni a felsőoktatási intézmények gazdálkodását. De itt nem az történik, hogy erre a Kehivizsgálatra egy olyan szemléletű választ adnak, ami az egyetemek autonómiáját tiszteletben tartja, hanem egész egyszerűen rátenyerelnek az összes állami felsőoktat ási intézményre, és azoknak a teljes gazdálkodását magukhoz vonják egy miniszterelnök által kinevezett kancellári poszt bevezetésével. Tehát a Kehivizsgálatra nem jó válasz a kancellári tisztség bevezetése. Emellett a kivételes eljárásnak az ilyetén módon való alkalmazása is egy ilyen nagy jelentőségű salátatörvénynél, azt hiszem, több szempontból is problémás. Hogy ha már szeptember 1jétől be akarják vezetni ezeket a változtatásokat, sőt egy részét a törvénynek még korábban, és évekkel
