Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. június 11. szerda (9. szám) - Egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
457 kivetett terhek és azok az emberek nyakába zúduló áthárítások, ame lyek elképesztő módon... - ha megvizsgáljuk a 2009es adatokat, ott 3000 milliárd folyt be durván ezekből az újabb típusú adókból, áthárításokból is ennyi érte őket, addigra tavaly ez már több mint 4280 milliárdot tett ki. (15.30) Tehát elképesztő növekmén y volt tapasztalható a lakosságot közvetett módon vagy áthárítás formájában érintő terhek tekintetében. Ezzel végül is teljesült az a miniszter úr által is többször elmondott cél, miszerint a lakossági jövedelmeket nem a keletkezésnél akarják megadóztatni, hanem a fogyasztásnál, ugyanakkor a legtöbb alapvető fogyasztási típusú jószágnál a magyar lakosság nem tudja kikerülni azt, hogy fogyasszon, hiszen táplálkozni akar, hiszen az otthonát rendben akarja tartani vagy bővíteni akarja, tehát kicsit álszent az az indoklás, hogy majd a fogyasztást jól megadóztatjuk, hiszen Magyarországon a családok döntő hányada semmiféle luxusjellegű fogyasztási kiadást nem engedhet meg magának. Aki ezt nem látja, az bizony nem Magyarországon él. A jelenlegi költségvetési szerke zet és a magyar gazdaság rózsásnak mondott növekménye, miszerint itt akár 2,7 százalék is lehet a növekmény, minek köszönhető? Szinte kizárólag átmeneti hatásoknak: magas szintű állami költéseknek, kiadásoknak; az itt működő külföldi gyárak erőszakos felpö rgetésével sokszor a magyarok hátrányára, mert a külföldi élvezi az előnyöket, a kedvezményeket, tehát az itt működő külföldi és sokszor a közteherviselésből részt nem vállaló autógyártó cégek felpörgetésének; az EUpénzek gyors kipörgetésének, ami az euró pai uniós költségvetési ciklusból adódik, nem abból, hogy Magyarország jelenlegi kormánya ügyes vagy kevésbé ügyes; és a Magyar Nemzeti Bank különböző gazdasági típusú beavatkozásainak, ahol mondjuk, a növekedési program különböző milliárdjainak többségét is nem magyar kis- és közepes vállalkozások vitték el, itt működő multicégek leányvállalatai vitték el. Megint csak nem ahhoz sikerült hozzájárulni, ami az alapcél lett volna, hogy a magyar polgárok mintegy kétharmadának munkát adó kis- és közepes méretű v állalkozásokat megerősítsük, hanem megint az idegen, megint a multi volt a szebb. Sajnos, az a politika érhető tetten, ami a bankügyek kapcsán megfigyelhető, hogy ahogy szaporodnak a munkareggelik a Bankszövetséggel, a cselekvési kedv úgy lankad a károsult ak megmentését illetően. Itt is azt látjuk, hogy ahogy újabb és újabb szeletek szivárognak ki a kormányzat gazdaságpolitikai terveiből vagy csomagjából, azt látjuk, hogy bizony a magyar vállalkozók számára ez egyre inkább sötét képet mutat és fest. Ezen eg yszeri hatások, amiket említettem, valóban hozzájárulhatnak egy 2,7 százalékos gazdasági növekménynek látszó valamihez, ami nem olyan mutatószámban testesül meg, ami a valódi magyar gazdaság teljesítményét méri. Ezek nélkül valahol 0,51 százalék között le nne a gazdaság növekménye. De azt is látnunk kell, hogy a jelenlegi pályából bizony már idén is következik egy 100 milliárdos kiigazítás, 2016ig bezárólag pedig egészen biztosan. És bár az egész országgyűlési kampány során tulajdonképpen egyetlen ígéretne k megfelelő valami hangzott el a kormányfő, pontosabban a kormány valamely tagjának szájából, ez pedig az volt, hogy az egykulcsos adó tekintetében a 16 százalékról megpróbálnak elmozdulni az egy számjegyű - gondolom, a 9 százalék - irányába. De azt is lát nunk kell, hogy alapvetően ha most belátják azt, hogy az egykulcsos adózás hatalmas hiba volt, és hatalmas gazdasági károkat is okozott Magyarországon, akkor is késő lenne a visszalépés, de sokkal jobb lenne, mint soha. Hiszen láthatjuk, hogy az egykulcsos adózás hatásai lényegében 85 százalékban - már a kedvező hatásai - Budapesten és környékén csapódtak le, ott, ahol talán a legkevésbé volt erre szükség, bár minden budapestinek és Pest megyeinek is szüksége van terhei könnyítésére, de nem a Rózsadombon, h anem bizony a szegény emberek köreiben, a szegényebb polgárok köreiben. Azt láthatjuk ugyanakkor, hogy ezen egykulcsos formának akkor lenne értelme, ha a progresszió meglenne a rendszerben, ha tehát a közteherviselésbe bevonnánk egyrészt a multinacionális cégeket, másrészt a banki, pénzintézeti szférát, harmadsorban pedig végiggondolnánk azt is, hogy nem biztos,
