Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. június 11. szerda (9. szám) - A reklámadóról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): - ELNÖK: - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz):
409 DR. SCHIFFER ANDRÁS ( LMP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Még egy megjegyzésre szeretnék reagálni, ami egyébként ellenzéki oldalon talán Volner képviselőtársunktól hangzott el, mintegy mellékes érvként. Egy pillanatra nem belemenve a törvényjavaslat ér demébe, azt gondolom, azon is el kellene gondolkodni, elsősorban a nemzetgazdasági miniszter úrnak, hogy annak idején, 2010 júniusában, amikor Orbán Viktor miniszterelnök itt a pulpitusról a 29 pontot elővezette, azt hirdette meg, hogy egyszerűsítik az adó rendszert Magyarországon. Söralátétről természetesen már szó nincsen, az adórendszert nem egyszerűsítették. Természetesen szektorális adókat ki lehet, adott esetben ki is kell vetni, viszont amire képviselőtársunk is felhívta a figyelmet, hogy akárhogyan i s gondolkodunk a reklámadóról, illetve önök a médiaadóról, a kiszámíthatóság mindenféle gazdaságpolitikának egy lényeges eleme. Magyarországon a magyar gazdaságpolitikában minden van, csak éppen kiszámíthatóság nincsen. Amikor év közben lehet sokadik adóne met kivetni, ráadásul ezt az adónemet úgy vetik ki, hogy nyíltan kedvezményeznek, illetve háttérbe szorítanak piaci szereplőket, akkor kiszámíthatóságról nem lehet beszélni. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy egy olyan reklámadótervezettel, amely ké t kulccsal, egy 1 százalékos sávval, illetve egy 20 százalékos sávval számol, egyet lehet érteni. A túladóztatás és akkor, amikor kifejezetten egy szereplőre méretezve adóztatnak túl 40 százalékkal, túl azon, hogy nyíltan az állam kényekedvét közvetíti, a rról is szó van, hogy kontraproduktívvá válik egy ilyen adónem. De szeretném még egyszer itt a vita végén összefoglalni: az LMP alapvetően három dolgot hiányol, túl azon, hogy itt nem reklám, hanem médiaadóról van szó, tehát a médiaszereplők megregulázásá ról. Egyrészt egy reklámadó akkor ér célt, hogyha az államnak sincs meg az a lehetősége, hogy a túlfogyasztás haszonélvezőit kijelölje, ehhez a kormányzati propaganda és az állami monopolcégek reklámozásának a szigorú tilalmára lenne szükség, illetve az ál lami, önkormányzati cégek hirdetési politikájának a törvényes szabályozására. Kettő: fenntarthatósági szempontok kellenek, világos hatástanulmány arról, hogy a munkahelyekre milyen hatást gyakorol, a társadalmi célú reklámokra milyen hatást gyakorol, és a reklámozási szokásokra milyen hatással jár ez a törvény, ez hiányzik. (11.00) Harmadrészt pedig: nem lehet személyre szabottan, mégoly jó elképzeléssel sem (Varga Mihály tüsszent.) - egészségére, miniszter úr - törvényt alkotni. Miután ezek a feltételek ne m állnak fenn, ezt a törvényt támogatni nem lehet, ez a törvény nem a túlfogyasztás visszaszorításáról, hanem a túlfogyasztás haszonélvezőinek a kijelöléséről szól. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.) ELNÖK : Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő U rak! Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretben kíváne még valaki élni a felszólalási lehetőséggel. (Nincs jelentkező.) Nem. Tisztelt Országgyűlés! Ezennel az összevont vitát lezárom. Most megkérdezem L. Simon László képviselő urat, kíváne reagálni. Tíz perce van, képviselő úr, hogy válaszoljon, reagáljon az elhangzottakra. L. SIMON LÁSZLÓ ( Fidesz ): Megtehettem volna azt, hogy kérek időt rendes felszólalásra, és akkor egy kicsit többet beszélek, de megpróbálom tíz percbe beszorítani. Ráadásul megint abban a kellemetlen helyzetben vagyok, hogy azok, akik itt hosszabb felszólalásban érdemi kritikát fogalmaztak meg a szocialista frakcióból, a zárszóra már nem kíváncsiak, fogták magukat és elmentek. Úgyhogy magam is bizonytalan vagyok, hogy Kunhalmi Ágnes felv etésére egyáltalán vane értelme egy ilyen helyzetben reagálni. Megtiszteltem minden képviselőtársamat azzal, hogy végighallgattam. Szilágyi képviselő urat megnyugtatom, hogy amikor az egyik fülemben fülhallgató volt, akkor a másikkal hallottam, amit
