Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. június 11. szerda (9. szám) - A reklámadóról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK:
397 Többször fölvetődött az is az előzetes magyarázatokban, vitákban, hogy maga a reklámadó a reklámozás mennyiségét csökkentené, és ezzel a kereskedelmi szolgáltatók, a kereskedelmi televíziózás létét vagy az ottani műs orgyártás forrásait veszélyeztetné. Azt gondolom, hogy ez önmagában egy rosszul vagy tévesen levezetett logikai menet, hiszen maga a reklámadó nem a reklámozót terheli. Nyilvánvalóan a termékeket reklámozni szándékozók a továbbiakban is ugyanolyan vagy has onló intenzitással jelennek meg a piacon, mint eddig. A kereskedelmi televíziózás és a kereskedelmi televíziózás által közvetített kultúra szintje, műsorok színvonala rendkívül sok vitát váltott ki. Én azt vallom, az elmúlt időszak bizonyítja azt, hogy a k ereskedelmi televíziózásban maga a műsorkészítés, a műsorok felépítése és összeállítása elsődlegesen a bevételek irányába ment el, és kevésbé veszi figyelembe azokat az igényeket, amelyeket a magyar társadalom felől joggal támaszthatunk a műsorkészítéssel szemben. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a reklámadó majd bármilyen formában megregulázza vagy szabályozni fogja a műsorkészítés folyamát. Ez alapvetően egy költségvetési eszköz, amely lehetőséget teremt, ahogy mondtam, olyan közművelődési feladatok be vételeinek a növelésére, amelyek egyébként az országban meglévő feladatok, amelyeket az országban el kell látni. S azt gondolom, azt senki sem vitatja, hogy minden településen szükség van arra, hogy a helyi közösségnek, a helyi társadalomnak megfelelő minő ségű, megfelelő helyi teret biztosító közművelődési színtérre van szükség. Ez a bevétel erre lehetőséget ad. Néhányan féltették a kis lapokat, kisebb televíziókat, kisebb árbevételű médiumokat. De ha megfelelő részletességgel és pontossá ggal elolvassuk a törvényjavaslatot, jól látszik, hogy a kis közösségeket szolgáló, illetve a kisebb bevételeket termelő médiumok esetében ez a reklámadó indifferens, hiszen az ő esetükben ez a törvény mentességet ad, illetve nem kerül szóba az ő adóztatás uk. Összességében azt gondolom, hogy politikai, pártpolitikai célokkal ezt a törvényjavaslatot többféleképpen félre lehet magyarázni. Nyilván azokat a befektetőket, akik a médiából a befektetésüket minél nagyobb profittal szeretnék kivenni, ez a reklámadó sérti, no de hát nagyon jól tudjuk, hogy mindenkinek adóznia kell. A kormányzat mindig is vállalta és deklarálta azt, hogy az adózói körbe mindenkit be kell vonni, minél szélesebb körben kell az adóbeszedést végezni, mert így érhető el optimális esetben az , hogy a beszedendő adók csökkenjenek, és így biztosítható az, hogy a munkát, a munkatípusú jövedelmeket terhelő adók csökkenjenek. (10.10) Még egyszer mondom, érthető az persze, hogy azok, akik ebben az esetben adófizetésre köteleződnek, ezt nehezen fogad ják el vagy nem nagy lelkesedéssel fogadják el. De úgy gondolom, a magyar társadalom joggal várja el azt mindenkitől, hogy egyformán vegyen részt a közteherviselésben. Nagyon szerencsétlennek tartom egyébként azt, hogy különböző, egyébként népszerű műsorok megszüntetésének vagy sportközvetítés megszakításának a lehetőségét lebegtetve mintegy hangulatot próbálnak kelteni. Azt gondolom, ez senkinek nem jó. Nyilván nem jó a társadalomnak, nyilván nem jó annak a médiumnak sem, amelyik ezt teszi, hiszen hosszú t ávon úgyis majd a médiafogyasztó dönt arról, hogy melyik médiumot fogja a továbbiakban előnyben részesíteni. Mindezek figyelembevételével a Fideszfrakció úgy gondolja, hogy ezt a jogszabályt meg kell hoznunk, ezt a jogszabályt meg kell szavaznunk, és a re klámadó bevétele a költségvetésben egy fontos tétel lesz, ami a kisebb közösségek közművelődési feltételeinek javítását segítheti. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Minthogy más frakció nem jel entkezett vezérszónoki felszólalásra, a vezérszónoki felszólalások végére értünk.
