Országgyűlési Napló - 2013. évi téli rendkívüli ülésszak
2013. december 16 (337. szám) - Az állami adóhatóság 2002 és 2013 közötti kiemelt adózókkal kapcsolatos gyakorlatát vizsgáló bizottságról szóló országgyűlési határozati javaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP), a napirendi pont előadója:
148 Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról történő határozathozatalra és a zárószavazásra a holnapi ülésen kerül sor. Az állami adóhatóság 2002 és 2013 közötti kiemelt adózókkal kapcsolatos gyakorlatát vizsgáló bizottságról szóló országgyűlési határozati javaslat összevont általános és részletes vitája ELNÖK (Lezsák Sándor) : Most pedig, tisztelt Országgyűlés, soron következik az állami adóhatóság 20022013 közötti kiemelt adózókkal kapcsolatos gyakorlatát vizsgáló bizottságról szóló országgyűlési határozati javaslat házszabálytól való eltéréssel történő összevont általános és részletes vitája. Ángyán József független és Schiffer András LMPs képviselők önálló indítványa H/13339. sorszámon a hálózaton elérhető. Az elfogadott napirend szerint a vitában elsőként az előterjesztő, majd a kormány képviselője szólal fel, ezt követően kerül sor a bizottsági ajánlás ismertetésére. A vita során az időkeretek a következők: előterjesztő 10 perc, a kormány időkerete 5 perc, a bizottsági előadó 5 perc, az egyes képviselőcsoportok időkerete 30 perc, a független képviselők időkerete összesen 8 perc, az előterjesztői viszonválasz 10 perc. Megadom a szót Schiffer András előterjesztőnek, LMPfrakcióvezető, 10 perces időkerete van. DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP), a napirendi pont előadója : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Akkor, amikor Horváth András bemutatta a jelentését a Levegő Munkacsoport, illetve a Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetsége képviselői társaságában, eltelt egy hét, mire a politikai elit felébredt. Most abba nem is mennék bele, hogy miért telt el úgy egy hét, hogy gyakorlatilag a Lehet Más a Politikán kívül más parlamenti pártot, illetve az elmúlt 25 év politikai elitjét ez az egész jelentés különösebben nem izgatta, és abba se mennék bele, hogy egyébként a vizsgálóbizottság mint olyan, valójában mindig is azt a cél t szolgálta Magyarországon és másutt is, hogy a parlamentnek a kormányzaton gyakorolt ellenőrzési funkcióját kiteljesítse. Arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy akkor, amikor ez a Horváthjelentés napvilágot látott, az LMP számára az igazán megrázó nem is az volt, hogy történnek egy közigazgatási szervnél vagy történhetnek visszaélések, akár korrupciógyanús ügyek. Mondhatnám némi iróniával, hogy ezt már tulajdonképpen meg is szoktuk. Ami igazán brutális ebben a Horváthjelentésben, az az, hogy meglehető sen szakszerű és logikus okfejtéssel arról szól, hogy a magyar nemzetgazdaságból éves szinten legalább 1000 milliárd forint ki lehet szivattyúzni, hiszen az az összeg, amelyről a Horváthjelentés szól, jórészt egyébként multinacionális cégeken keresztül ki megy Magyarországról. Innentől kezdve ez a kérdés nem pusztán a szokásos párbaj a kormány és ellenzék vagy különböző parlamenti pártok között, hogy milyen korrupciós jelenségek vannak Magyarországon. Ez a kérdés egy alapvető gazdaságstratégiai kérdés, ami tulajdonképpen a rendszerváltás óta lóg a levegőben. Mit kezd Magyarország azzal a helyzettel, illetve a magyar gazdaságpolitika mit kezd azzal a helyzettel, hogy az elmúlt 25 év másról sem szólt, mint hogy a siker kritériuma annyi, hogy hogyan alakul az o rszág külföldi tőkevonzó képessége, és ennek érdekében tulajdonképpen a mindenkori magyar hatalom bármire hajlandó a különböző betelepülő multinacionális cégek érdekében. Ez a Horváthjelentés arról látlelet, hogy adott esetben még az is elképzelhető, hogy a magyar hatalom elnézőbb különböző külföldi nagybefektetőkkel szemben, és nem érdekli az, hogy emiatt egyébként olyan mennyiségű pénz áramlik ki a magyar nemzetgazdaságból, ami, ha itt lenne,
