Országgyűlési Napló - 2013. évi téli rendkívüli ülésszak
2013. december 16 (337. szám) - Az állami adóhatóság 2002 és 2013 közötti kiemelt adózókkal kapcsolatos gyakorlatát vizsgáló bizottságról szóló országgyűlési határozati javaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP), a napirendi pont előadója:
149 termelne, a helyi gazdaságot erősítené, és nem utolsósorban - 2007tel datálódik a Horváthjelentés által vizsgált időszak , nem utolsósorban a Gyurcsány, Bajnai- és Orbáncsomagokra nem, vagy semmiképpen sem ebben a mértékben lenne szükség, ha ezek a pénzek meglennének az államkasszában. Szeretném azt is elmondani , hogy akkor, amikor Ángyán képviselőtársammal ezt a vizsgálóbizottsági indítványt előterjesztettük, mi nem azt mondtuk, és nem is mondhatjuk azt, hogy amit Horváth András leírt, az az utolsó betűig úgy igaz, ahogy leírta. Egy nagyon érdekes etikai, logika i helyzetben vagyunk, tudniillik jelen tudásunk alapján nincs, illetve nem lehet egyetlen képviselő sem a Magyar Országgyűlésben, aki azt kijelenthetné, hogy ami ebben a jelentésben van, az úgy, ahogy van, igaz, de éppúgy nem lehet egyetlenegy olyan képvis elő vagy államtitkár a Magyar Országgyűlésben, aki bátran - és úgy, hogy utána vállalja azt is, hogy tükörbe néz - kijelenthetné azt, hogy az, ami a Horváthjelentésben van, az úgy, ahogy van, hazugság. Éppen ezért egy felelős kormánynak az lett volna a do lga, hogy a jelentés napvilágra kerülése után maga kezdeményez egy tisztességes vizsgálatot, és a kormánypárti frakció maga áll elő egy vizsgálóbizottsági javaslattal. Hiszen, amikor Ángyán Józseffel ezt a vizsgálóbizottsági indítványt megfogalmaztuk, pont osan tisztában voltunk nemcsak azzal a meglehetősen szerencsétlen országgyűlési törvényi rendelkezéssel, amelyik expressis verbis kizárja azt, hogy a vizsgálóbizottsági munka folyamatban lévő büntetőügyekre irányulhat, nemcsak ezzel voltunk tisztában, hane m azzal is, hogy mielőtt ez a passzus életbe lépett volna, akkor is elképzelhetetlen volt, és a parlament alkotmányos szerepével összeférhetetlen, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság átvegye egy nyomozó hatóság szerepét. Egy vizsgálóbizottságnak és konkrét an a NAVügyben kezdeményezett vizsgálóbizottságnak minden tévedés és Habonyművekben kitalált félremagyarázás ellenére nem az a célja, hogy föltárja az adócsalásokat, a parlamenti vizsgálóbizottság nem erre van. Önök, fideszes képviselők annak idején kezd eményeztek ilyen vizsgálóbizottságokat, amelyik szocialista vagy exszocialista politikusok adócsalásait lett volna hivatott föltárni. (22.30) Kezdeményeztek, ugye, a Tocsikügyben is vizsgálóbizottságot, ami konkrét bűncselekmények föltárására van. Ez a mi felfogásunkkal egyébként ellentétes. Nekünk eszünk ágában nem volt olyan vizsgálóbizottsági indítványt előterjeszteni, amely konkrét bűncselekmények feltárására szolgál. Mi azt mondjuk, a parlamentnek az a feladata, hogy ellenőrizze a kormányt, ennek egy elég hatékony eszköze, ha adott ügyek megvizsgálására vizsgálóbizottságot küld ki. Az indítványunk szerint három pontot fogalmaztunk meg. Nézze meg, hogy a NAV Kiemelt Adózók Igazgatóságánál, illetve ennek jogelődjénél milyen törvénysértéseket tártak fel a z elmúlt években. Nyilvánvaló, hogy ott, ahol feltártak törvénysértéseket, most nincs folyamatban büntetőeljárás, mert egyébként ezek már lezárt ügyek lettek volna. Mi arra vagyunk kíváncsiak, hogy egyébként milyen típusú törvénysértéseket tártak föl a NAV Kiemelt Adózók Igazgatóságánál. Másodsorban, tulajdonképpen egy elemzésre vagyunk kíváncsiak, hogy a kiemelt adózók által befizetett adó, feltárt adóhiány, a velük szemben alkalmazott szankció, valamint a kisebb cégekre vonatkozó hasonló adatok hogyan ará nylanak egymáshoz képest. Miről beszélünk? A szabadságharcos kormány az álarc mögött folyamatosan köti a stratégiai partnerségi megállapodásokat úgynevezett kiemelt adózókkal. Szeretnénk kapni egy képet arról, hogy a velük szemben alkalmazott módszerek, sz ankciós eszközök, illetve a náluk feltárt adóhiány, illetve amit a kisvállalkozóknál feltárnak adóhiányt és az ott alkalmazott eszközök mit mutatnak. Ez nem büntetőeljárásban tisztázható kérdés. Az ilyen gyakorlatot, ha maga a kormányzat nem tisztázza, a p arlamentnek kell tisztáznia. Harmadrészt pedig arra vagyunk kíváncsiak, hogy a vizsgált időszakban történte beavatkozás kormánytagok, képviselők, magyarul, a politikai elit részéről egyedi ügyekben. Ez valóban fölvethet büntetőjogi vonatkozásokat, viszont nem tudunk arról, hogy egyetlen politikus ellen, a politikai elit egyetlen tagja ellen ilyen büntetőeljárást valaha kezdeményeztek volna ebben az országban. Mi
