Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - A Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
4348 dolgozhatnak. Az a helyzet, hogy nem lehet a hivatalnál foglalkoztatott személy olyan, aki a Magyar Szocialista Munkáspárt olyan tagja, akinek tagsági jogviszonya nem kilépéssel vagy kizárással szűnt meg. Itt nincs semmilyen időhatár. Önök is ponto san tudják, hogy 198889 zavaros éveiben hányan lényegültek át, hagyták ott az MSZMPt. Nem volt már az nagy kunszt. Jó, tudom, volt, aki akkor lépett be, és utána jó fideszes lett, ilyen is történt, de pontosan tudjuk (Szávay István: Martonyi.) , hogy akik 1989ben kilépdeltek az MSZMPből, azok nem azért léptek ki az MSZMPből, mert mondjuk, a kommunista párt hatalmas terrorcselekményeket hajtott volna végre. Pontosan tudjuk azt is, hogy számosan úgy léptek be ellenzéki szervezetekbe, hogy közben még egy i deig párhuzamosan fenntartották a tagságukat az MSZMPben. Az, hogy önök nem vezettek be egy időhatárt, mondjuk 1988. május 22ét, Kádár János bukását, vagy - kár, hogy már nem Lezsák úr elnököl - mondjuk 1987. szeptember 27ét, a lakitelki sátor felállítá sát. Ha ilyen történelmi dátumokat bevezettek volna, hogy honnantól visszafelé számolva fogadják el mentő körülményként a kilépést, akkor ez tiszta beszéd lenne. Az, hogy itt is olyan elegánsan elfelejtik időhatárhoz kötni, hogy a kilépés honnantól kezdve értékelhető politikai tett, pontosan annak a lenyomata, hogy önök egyébként mit gondolnak a múlt tisztázásáról. Önök maszatolni akarnak, önök továbbra is fönn akarják tartani azt a játékot, amit az elmúlt 25 évben is játszottak, hogy amikor a hatalmi érdek ük úgy kívánja, akkor bizony együttműködnek olyan hálózatokkal, olyan személyekkel, akik kiszolgálták a kommunista diktatúrát, amikor viszont kampányidőszakban például kéjesen lehet kommunistázni az MSZPre, akkor elő tudnak rángatni különböző adatokat, bi zonyítékokat. Na, ettől van többek között morális válság ebben az országban. Ezt a játékot kellene abbahagyni, és ahhoz, hogy ezt a játékot abba lehessen hagyni, aktanyilvánosságra van szükség, államtitkár úr. Arra, hogy önök sanda politikai szándékból hog yan maszatolnak, jól rámutat az a rendelkezés is, amire szintén Szávay képviselőtársam utalt. Önök az úgymond kommunista hatalomgyakorló szervezetek között föltüntetik például a Szociáldemokrata Pártot, amit bedarált a kommunista hatalomgépezet, illetve az az MKP, amely szovjet szuronyokon keresztül szerzett meg már közhatalmat 1944 végén, de nem szerepelnek a további koalíciós pártok. Hallott ön például Dobi Istvánról? Hallott ön például Barcs Sándorról? Kisgazda politikusok voltak, olyan kisgazda politiku sok, akik egyébként kiszolgálták később a kommunista rendszert. Miért pont a Szociáldemokrata Párt van itt, miközben a Szociáldemokrata Pártot éppúgy bedarálták persze, mint ahogy a Nemzeti Parasztpártot, a Kisgazdapártot vagy éppen a különböző polgári pár tokat. Játsszunk akkor tiszta játékszabályok szerint! Rendben van, hogy vizsgálhat koalíciós pártokat vagy ’44 utáni parlamenti pártokat ez a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, de akkor soroljuk fel valamennyit. De olyan nincs, hogy önök sanda ideológiai, polit ikai szándékból idekavarják a Szociáldemokrata Pártot, amelynek vezetőit ugyanúgy börtönbe vagy munkatáborba küldték, mint számos kisgazda, illetve polgári politikust. Ez egyszerűen gyalázatos történelemhamisítás, államtitkár úr. Nagyjából ez a szemlélet, ez a kétszínű, képmutató szemlélet az, ami ezt az egész törvényjavaslatot átszövi. Önök meg akarják úszni ezt a kérdést. Nyilvánvalóan érezték azt, hogy nem lehet úgy ráfordulni a 2014es kampányra, hogy van egy elvarratlan szál. Most majd mutogatni fognak arra, hogy létrehoztunk egy bizottságot. Csak ne gondolják hülyének az embereket! Önök itt kábították a saját választóikat is azzal, hogy majd a Fidesz itt rendet fog tenni, a Fidesz lezár egy korszakot, fülkeforradalom volt, húsz zavaros esztendő, mondta itt a szószékről a miniszterelnök. Ehhez képest meg akarják úszni a szembenézést. Jegyzem meg, való igaz, nem csak az aktanyilvánosság tekintetében, hiszen az elmúlt három évben volt több más olyan javaslat, ahol egyébként az LMP azt az álláspontot képvis elte, hogy legalább beszéljen róla az Országgyűlés. Gondolok itt akár a luxusnyugdíjak ügyére, akár a lusztrációra. A Fidesz ezekből a kérdésekből folyamatosan kihátrált. Vajon miért, államtitkár úr?
