Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - Az egyes igazságügyi, jogállási és belügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
4310 mondjuk, súlyos eljárási szabálysértést követtek el, és meghatároznák, hogy mi minősül annak, akkor elfogadnám. De minden eljárásban lehet nyilván valamiféle apró szabálytalanságot feltárni, és erre lehet hivatkozni. Ezt általában meg is szokták tenni. Tehát ahol kiskapu van, ezt megszokhattuk nemcsak az elmúlt ciklusban, de konkrétan, mivel mi 2010ben kerültünk az Országgyűlésbe, személyes tapaszt alatainkat attól tudjuk származtatni, amilyen kiskapuk itt az Országgyűlésben megnyílnak, és önök tagadják, néhány hét múlva azon át is mennek. Hogyha esetleg nem vették volna észre, akkor lehet, hogy később ezt ugyanúgy kihasználják. Tehát nincsenek már i llúzióim, hogy ezeket a jövőben ne használnák ki. Illetve az, hogy indokolási kötelezettségének a Bírói Tanács nem kellő mértékben tett eleget - itt is mi az, hogy nem kellő mértékben? Hogyha azt írnák, hogy egyáltalán nem tett eleget, és nem indokolt, akk or azt érteném, az lehet egy eredménytelenségi ok, de az, hogy nem kellő mértékben, és nincs meghatározva, hogy mi az a kellő mérték, ez így megint csak függ a levegőben. Illetve a munkaszervezési, munkaterhelési kérdések is, mivel az Országos Bírósági Hiv atal elnökéhez tartoznak, hát ő könnyen módosíthatja esetleg úgy a körülményeket, hogyha ő úgy gondolja, és ezt legálisan megteheti a jelenlegi törvényi szabályozás alapján, hogy bizony azt mondja, hogy bár kiírtuk a pályázatot, esetleg nem az lett a rangs or, amit szerettünk volna, vagy nem jött be elég pályázat, akkor ezt meg lehet tenni arra hivatkozva, hogy hát esetleg mégse ott kell az az álláshely, hanem máshol. Ez kijátszása véleményem szerint is az alkotmánybírósági döntésnek. A főtitkár kérdésében i s egyetértek Bárándy képviselőtársammal. Valóban furcsa, hogy itt, amíg elnökhelyettes, elnökségi tagok vonatkozásában is módosít a szabályzat, de ott talán gyengítőleg, addig a főtitkár esetében olyan jogokat látunk, ami tulajdonképpen egyfajta helytartói meghosszabbított kézként tudja működtetni a rendszert. És adott esetben, mert ezeket a pozíciókat nem adott egyénekre kell szabni, hanem egy mindenkori főtitkár és egy mindenkori elnök vonatkozásában létrejöhet olyan helyzet, ami szerintem nem túl jó, hog y esetleg a főtitkár úgymond túlhatalommal bír, és nagyobb beleszólása lehet, vagy konkrétan a döntéseket ő tudja, ha nem is jogilag, de az előkészítés, az előterjesztés és a véghezvitel során meghozni, ezt nem kellene így ebben a formában engedni. Tehát ö sszefoglalva, nem tudjuk támogatni a javaslatot, bár látjuk, hogy néhol ez előrelépéseket is tartalmazhat. Hozzáteszem, mivel elhangzott, bár korántsem tökéletes a végeredmény, és elhangzott, hogy az a levél, amit az Országos Bírósági Hivatal elnöke, Handó Tünde küldött, ott a bírói értékelésnek a lerövidítése öt évről három évre, ha jól emlékszem, azzal viszont, önmagában ezzel az elvvel egyet tudunk érteni, és ezt támogatni tudjuk, hogy a bírákat minél gyakrabban értékeljék, és létrejöhessen - illetve ezt is szorgalmazzuk úgy egyébként is, hogy létrejöhessen - egy megfelelőbb értékelési rendszer a bírók vonatkozásában. És egyébként hozzáteszem, hogy nem azt kérjük, hogy ez elvonja a bírókat az ítélkezéstől, vagy hogy őket túl kellene terhelni adminisztratí v problémákkal vagy kötelezettségekkel, de már az is egy jelentős előrelépés lenne, hogyha egy folyamatos monitorozása megtörténne az ügyeknek a bírók által. És azt is nagyon jól tudom, mert érvként el szokott hangozni a másik oldalról, hogy akik értékelik , azok is bírók, és azokat kivonják a munkából. (18.30) Úgy gondolom, hogy ebben az esetben rá kell szánni azt az összeget, hogy akár új bírókat kell felvenni, új álláshelyeket kell meghirdetni, és ehhez az államnak azt a néhány milliárd forintot hozzá kel l tenni. Sokkal hasznosabb lenne, mint stadionépítésre költeni, és sokkal hasznosabb lenne az igazságügyi rendszert oly módon helyrerakni, hogy gyorsan, hatékonyan hozzáférjenek az állampolgárok az ügyeik elintézéséhez, büntetőügyekben gyorsan megszülessen ek a döntések. Akkor nem kellene olyan kényszerdöntéseket meghozni, mint az előzetes intézményének kibővítése, amivel csak azért tudtunk egyetérteni, mert itt komoly ügyekben szabadultak volna fel gyilkossággal gyanúsított személyek, illetve szabadultak vo lna ki. Ilyen körülményeknek tehát nem
