Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István):
4234 olyannyira, hogy évtizedeken keresztül egymásnak feszülő indulatokban kellett letöltenie az életét egy településnek, egy városnak. Az én nagyszüleim egy KomáromEsztergom megyei sváb településen éltek, Tarjánban, Tatabányától tíz kilométerre. A gyerekkorom jelentős részét ebben a faluban töltöttem. S én abban a furcsa helyzetben vag yok ebben a vitában, hogy én nem német ősök leszármazottja vagyok abban a faluban, hanem egy olyan család leszármazottja, akiket Borsod megyéből telepítettek át, egyébként ugyanolyan szörnyű módon, a gyökereiket elszakítva. A családom előtte évszázadokon k eresztül a Borsod megyei Egerlövő településen élt, és bár zsíros földeket, jó állást, jó megélhetést ígértek a háború előtt summásként élő családoknak, mint ahogy az én nagyszüleim is azok voltak, mégis elszakították őket a gyökereiktől. A rokonaiknak lega lább a felét a faluban kellett hagyniuk, és gondoljunk bele ebbe az időszakba, egy falusi parasztember számára majdhogynem áthághatatlan távolságnak tűnt az, ha a szeretteitől 150200 kilométerre kellett költöznie. És belecsöppentek egy olyan helyzetbe, ak kor szembesültek egy helyzettel, hogy tulajdonképpen őket olyan áron próbálják beköltöztetni házakba, hogy előtte azokból a házakból az azokat felépítő embereket, akik akár évtizedek, évszázadok óta, generációk óta ott éltek, üldözték el és telepítették át egy másik országba. S belegondolhatunk abba, hogy egy ilyen helyzetben mennyire vált élhetővé egy ilyen falu, mennyire voltak rendszeresek a napi összetűzések. Bár Tarjánban haláleset nem nagyon fordult elő ezeknek az összetűzéseknek a következtében, de s zámtalan történetet olvashatunk arról, hogy halálesetek is történtek, késre menő viták voltak, óriási tömegverekedések, amik igenis követeltek áldozatokat. Ez az időszak, a forrongó, folyton összeverekedő, összecsapó állapot megszűnt, valamilyen szinten az ott élő német nemzetiségű és magyar nemzetiségű emberek bölcsességének is köszönhetően, akik rájöttek, hogy ők a nagyhatalmak, egy ország vezetésének a játékszerei, és nem szabad egymásra haragudniuk azért az élethelyzetért, amibe kerültek, mert egyikük s em felelős azért, ami fennállt, de ezek az ellentétek megmaradtak. (12.50) Egyébként zárójelben még megjegyezném, hogy Tarján olyan szempontból is érdekes település volt, hogy három nagy csoport alkotta a falut: voltak még az 1700as évekbeli német betelep ítés előtt ott élő régi tarjáni családok leszármazottai, ott voltak az 1700as években betelepített német kisebbség tagjai, és aztán odakerültek - a főleg KeletMagyarországról, Borsod, Nógrád és Szabolcs megyéből - betelepített magyar nemzetiségű emberek. Ez a hármasság nagyon sokszor olyan feszültségeket okozott, hogy erősen megnehezítette a falu életét. Bár én a gyerekkoromat már az események után bő harminc évvel kezdtem meg ott a faluban, mégis még érezhető volt a stigma, a telepesek, a németek és az ő smagyarok - tulajdonképpen erre a három csoportra osztották fel egymás között a faluban élő embereket, és természetesen még a klikkesedés megmaradt kicsi formája is érzékelhető volt. Úgyhogy ezért lehet elmondani azt - ezt a történetet csak azért szerettem volna elmondani, hogy érzékeltessem, hogy nemcsak abban az adott pillanatban volt ez egy fekete folt a magyar történelem életében, a magyarság történelmében, hanem hosszú távon is nagyon negatív következményei voltak, és vannak olyan települések, falvak, amelyekről mondhatjuk azt is, hogy ma is a hátukon hordják még ezt a terhet. Még egyszer szeretném kérni, hogy törekedjünk arra, hogy egy olyan határozati javaslat szülessen, ami méltó ehhez a naphoz, méltó az eseményhez, méltó a kitelepített és a Magyaror szágon maradt német nemzetiségekhez, és méltó mindenkihez, aki kárvallottja volt ezeknek a történéseknek. Kérem, hogy a jobbító szándékot idén végre vegyék figyelembe. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Normál időkeretben kért szót Ivanics Ferenc képviselő úr, Fideszképviselőcsoport. Megadom a szót.
