Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - IVANICS FERENC (Fidesz):
4235 IVANICS FERENC (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan kérdésről van szó, ami szűkebb környezetünket, S opron és környékét meglehetősen komolyan érintette, ezért én személy szerint komolyan örülök annak, hogy ez a határozati javaslat idekerült. Azokkal a felvetésekkel kapcsolatban, amelyeket a képviselőtársam az előbb említett, csak azt tudom mondani, hogy n yilvánvalóan óriási történelmi hibákat nem lehet mindig egyetlen határozati javaslattal helyre tenni, azoknak idő kell, amíg megszületik az a fajta megoldás, ami mindenki számára a legjobb lehet, és a legjobban érteti meg az utókorral az akkor történteket. Ilyen módon én nem tartom problémának, hogy ez a határozati javaslat itt van a Ház előtt, és ezért az előterjesztőknek az elvégzett munkáért külön gratulálok. Firtl Mátyás képviselőtársammal, aki Sopron országgyűlési képviselője, többször beszélgettünk má r erről a kérdésről, hiszen a mindennapjainkat érinti. Ha már itt szó esett a németekről, a magyarországi svábságról, hadd említsem meg, hogy Sopronban és Sopron környékén azokat az embereket érintette ez a kitelepítés, akik nem úgy lettek betelepítve Magy arországra, hanem akik az évszázadok során itt éltek családjaikkal. A XIIXIII. századtól kerültek Sopron környékére, és nem a különböző háborús pusztulások miatti lakossághiány következtében tett intézkedések folytán kerültek ide, hanem azért, mert ez gya korlatilag az Európa közepét elfoglaló, egységes német nyelvterületnek a keleti széle. Tehát Sopronból olyan embereket telepítettek ki, akik itt éltek mindig is, és akiknek a családjai itt éltek és tettek. Firtl Mátyással is többször beszéltünk arról, hogy mennyire jogtalan volt ez - és a magyar kormány gyakorlatilag 2001ben ezen a jogtalanságon valamennyire megpróbált segíteni , hiszen az a soproni népszavazás, ami az egyik legmegdöbbentőbb eseménye volt Magyarországnak: Sopronban az akkori német anyanye lvű többségi lakosság Magyarország mellett döntött, magyarnak nyilvánították magukat, és ezeket az embereket, ezeknek az embereknek a családjait telepítik ki huszonöt évvel később. Egészen elképesztő történelmi fricska ez ezeknek a családoknak, ami alapjai ban rengette meg ezt a várost. Sopron Trianon után a legnagyobb német többségű magyar város volt. Ebben a városban jelentős számban élt zsidóság is, és a második világháború és annak az emberiség elleni tettei ezt a várost és a város környékét alapjaiban á talakították, azt a multikulturális életet, ami megvolt a városban, gyakorlatilag szétzilálták: a lakosság 20 százalékát telepítik ki 1946 májusában és júniusában, ami 6500 embert jelent a 32 ezres városból, ilyen módon gyakorlatilag szétverik mindazt, ami t évszázadokon keresztül Sopronnak hívtak. Mindenki összeáll a városban, az evangélikusok és a katolikusok, hogy megpróbálják megértetni a hatóságokkal - az akkori Kisgazdapárt vezetője Házi Jenő, aki nagyon sokat tett Sopronért , hogy nem a kollektív bűn össég elve alapján kellene itt ítélkezni, hanem igenis meg kellene nézni akkor egyenként, hogy felelősségre vonhatóe valaki valamiért, és akkor járjanak el ellene. Nem sikerül, teljesen hatástalan marad ez sajnos, és ahogyan említettem, több mint hatezer ember kerül el a városból. Megváltoznak a felekezeti viszonyok, ilyen módon tovább folytatódik a város átalakulása. Ez azért jelent komoly problémát, mert az a fajta kulturális sokszínűség, ami megvolt a városban, az a fajta kétnyelvűség ekkor kezd eltűnni . 1941ben a város lakosságának a 25 százaléka vallja magát német anyanyelvűnek, míg 1949ben már csak 14 százalék. Manapság még csökkentek ezek az arányok a különböző családi kapcsolatok révén. És hogy még egy dolgot megemlítsek, amiről talán Sopron és So pron környéke híres, az a borkultúra. A borkultúra, a bortermelés évszázadokon keresztül Sopronban és környékén hihetetlen magas színvonalú volt, ez is gyakorlatilag tönkrement az 1946os kitelepítéskor, a németek elűzetésének idején. Gyakorlatilag innentő l kezdődően, hogy elűzik őket, a soproni borkultúrának vége. Azok a családok települnek ki, akik a borral foglalkoztak, és persze az akkori szokásoknak megfelelően az államhatalom foglalja le a tulajdonukat; olyan emberek kapják meg a szőlőket, akik
