Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - CSÓTI GYÖRGY, a nemzeti összetartozás bizottságának előadója: - ELNÖK (Jakab István): - CSÓTI GYÖRGY (Fidesz): - ELNÖK (Jakab István): - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
4233 adekvátak azok a fogalmak, amelyek az előző elfogadott határozatban szerepelnek. Én ezt egy kicsit furcsának tartom, mert lehet legyinteni - önmagukban persze, mert tudom, hogy ezt kifelé soha nem fogják megtenni , hogy ez nem e gy olyan jelentőséggel, nem az ország életét meghatározó jelentőséggel bíró határozati javaslat, eltekinthetünk olyan apróságoktól, mint az egyeztetés, pedig véleményem szerint legalább ugyanannyira fontos lenne az egyeztetés egy ilyen határozati javaslat esetében is, mint bármelyik, akár kétharmados és a kormány részéről érkező előterjesztés esetében. Megint azt kell mondanom, hogy a kormánypártok leleplezték önmagukat, ugyanis a határozatokat, a jogszabályokat és a törvénygyártásokat úgy hajtják vé gre, hogy általában minden szempontot figyelembe vesznek, illetve úgy kellene fogalmaznom, hogy minden számukra fontos szempontot figyelembe vesznek, de nagyon sok esetben éppen az érintetteket nem kérdezik meg. Ez megint egy lelepleződés. Így elég nehéz e rről beszélni, amikor alá tudom támasztani, hogy kötelességünk egy ilyen emléknappal megemlékeznünk német honfitársainkról, akiket abban az időben kitelepítettek. Kicsit felemásra is sikeredett ez a határozati javaslat, ugyanis nemhogy feloldotta volna azo kat a fogalombeli zavarokat, amik az előző határozati javaslatban voltak, hanem még egy hurkot kerített rá, és összemossa a kiűzetést az elhurcolással, amikor tudjuk, hogy az elhurcolás inkább a Szovjetunióba való elhurcolást jelentette, elsősorban málenki j robotra, ami egyébként a határozati javaslatban meghatározott napot és a hivatkozási napot ráadásul még meg is előzte, viszont belekerült a kiűzetés szó, ami ténylegesen azt jelenti, hogy a német nemzetiségű embereket egyértelműen a származásuk alapján k itelepítésre ítélték a kommunista megmondóemberek. Ebből a szempontból mondhatjuk azt is, hogy ezt figyelembe véve méltatlan a nap jelentőségéhez és méltatlan a kitelepített németek szempontjából is az, ahogy ez a határozati javaslat az elmúlt évben megszü letett, és ahogy most idekerült az Országgyűlés elé. Egyébként nem árulok el titkot, de ezt a részletes vitában majd bővebben kifejtjük, a frakciónkból érkezni fog olyan módosító javaslat, amely igyekszik feloldani ezt az ellentétet, megszüntetni ezt a dup la csavart, és kérem önöket, ha már az előzőekben ezt elmulasztották, akkor most vegyék ezeket figyelembe, és ténylegesen egy olyan határozati javaslat szülessen, amely méltóképpen emléket állít ezeknek az időknek, mert csak abban a formában lesz támogatha tó ez a határozati javaslat. Azért egypár dolgot felelevenítenék abból, amit az elmúlt évben elmondtam a határozati javaslat vitájában. A mai napig is tartom, hogy kötelességünk egy ilyen emléknapot létrehozni, kötelességünk megemlékezni, és több szempontb ól kötelességünk megemlékezni. Egyrészt azért, mert szörnyű az, ami azokkal az emberekkel történt, akiket a származásuk miatt kitelepítettek egy országból. De az akkori események nem értek véget az utolsó kitelepítésre ítélt magyar állampolgár vagonra raká sával, elűzetésével, hanem sajnos ezek a későbbiekben folytatódtak. Nagyon jól tudjuk azt, a népszámlálási adatok bizonyítják, hogy bár annyi németet nem hurcoltak el, mégis nagyon sokan a következő népszámlálásnál már nem merték vállalni a német identitás ukat, és a biztosnak nem merték azt mondani, hogy ők német ajkúak, német származásúak. Nagyon sokan kerülték, hogy megtudják róluk, hogy sváb vagy bajor származású magyarországi állampolgárok. Nyilvános helyen kerülték a saját anyanyelvük használatát, és n agyon sokan megtették azt, hogy német eredetükre utaló nevüket magyarosították, hogy még így, az irataikat megnézve senki se jöhessen rá arra, hogy ők német származásúak. És ez szörnyű! Egy Magyarországon élő, identitását büszkén vállaló nemzetrésszel ezt nem lehet megtenni. Egyetlenegy embert sem lehet arra kényszeríteni, hogy az identitását felejtse el, az identitását kényszerből, félelemből letagadja. Ez egy olyan bűn, amiért ugyan lehet bocsánatot kérni, és nekünk valamilyen szinten ez még kötelességünk is, bár tudjuk, hogy ezeket a bűnöket nem mi követtük el, de úgy kell egy államnak bocsánatot kérni ezekért a bűnökért, hogy ezeket a bűnöket azoknak, akik akkor elkövették, soha nem fogják megbocsátani. Ez is fekete folt Magyarország történelmében. S azo n felül, ami közvetlenül hatott családokra - az identitás elrejtése, elvetése, névváltoztatás, származás letagadása , falvak és városok életét bolydította fel ez az intézkedés,
