Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 27 (330. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - MILE LAJOS (LMP):
4010 kezdeni a túlzsúfoltság miatt kialakulóban lévő kritikus helyzettel, elsorvasztja a reszocializáció intézményeit, nem teremti meg a hatékony nevelés és utógondozás szervezeti, személyi és anyagi feltételeit, nem lép fel hatékonyan a bűnözé ssel szemben, hosszabbrövidebb időre elraktározza a bűnelkövetőket, majd minden segítség nélkül visszaengedi őket a társadalomba; ezzel inkább fokozza, mint enyhíti a kriminalitás problémáját. Ilyen körülmények között örömteli, hogy a javaslat legalább a jogi szabályozás szintjén átformálja a szabadságvesztést, és új elemként megjelennek a megváltozott társadalmi környezetre reagáló új alapelvek, ilyen a rugalmasság, káros hatások minimalizálása, pragmatizmus, egyéni aktivitás, egyéniesítés, valamint kieme lkedő célként határozza meg a javaslat az egyéniesítés mellett a társadalomba való visszailleszkedés elősegítését, az elítéltek hatékonyabb oktatását és foglalkoztatását, a szabadulás utáni jogkövető életmód kialakításához szükséges feltételek biztosítását . Az egyéniesített reintegráció elősegítése és intézményesítése érdekében bevezetni szándékozott kockázatelemzési és kezelési rendszer, illetve a létrehozni szándékozott központi kivizsgáló és módszertani intézet terve szintén üdvözlendő, de ha mindehhez megnézzük például a jelenlegi költségvetési folyamatokat, a helyzet már nem ilyen rózsás. Ugyan a szabályozás csak 2015 januárjában lépne hatályba, de ez már 2014ben megfelelő fejlesztéseket és forrásokat igényelne, ám ebből semmi sem látszik, államtitkár úr. A hatásvizsgálati lap ugyan tartalmazta a javaslat költségvetési hatásaira vonatkozó összesített számadatokat, de ebből hiányoztak a részletes, nyilvános költségbecslések, illetve intézkedési tervek arra vonatkozóan, hogy a javaslat elfogadása és hatá lybalépése esetén az miként érvényesülhet a gyakorlatban, annak érdekében milyen új intézmények létrehozására, beruházásokra, illetve milyen büntetőpolitikai vagy egyéb intézkedések megtételére van szükség. A papír ugyanis mindent elbír, de hiába tesznek a deklarált elvek eleget a nemzetközi előírásoknak és a modern büntetésvégrehajtással szemben támasztott igényeknek, ha az a gyakorlatban - például forráshiány okán - nem tud érvényesülni. Márpedig, ha a törvény rögzíti például azt a célt, hogy a fogvatart ottak által végzett termelőmunka szervezése során törekedni kell a börtönök önellátóvá és részben önfenntartóvá tételére, akkor ezzel szöges ellentétben van az, hogy a jelenlegi költségvetési tervezés csak 700 fő fogvatartott munkáltatásának fedezetét tart almazza. A szabályozás kimondja, helyesen, hogy az elítélt számára biztosítani kell a büntetés céljával, valamint az intézet rendjével és biztonságával nem ellentétes családi, személyes és társadalmi kapcsolatok létesítését, fenntartását, illetve fejleszté sét. Ehhez képest a részletszabályok ésszerűtlenül és embertelenül korlátozzák a csomag- és látogatófogadást. A javaslat érdekessége, hogy felfesti az önfenntartó börtönök utópiáját. A megvalósíthatatlan álmok kodifikálása azonban veszélyes játék, és amenn yiben a büntetésvégrehajtás rá lesz kényszerítve, hogy egyre több többletszolgáltatásért szedjen pénzt a raboktól, ez az új helyzet növeli az intézetekben amúgy is meglévő nyomorúságot és a feszültséget fogvatartott és fogvatartott, illetve fogvatartott é s börtönszemélyzet között. Az elítélt köteles lenne ugyanis ezentúl olyan többletszolgáltatások igénybevételét megtéríteni, mind a kondicionálóterem, a hűtőszekrény vagy a vízmelegítő használati díja, de ami különösen problémás, hogy az iratmásoláshoz is h ozzájárulást szednének, noha a jogérvényesítéshez szükséges iratok másolatához való hozzáférést nem lehet alkotmányosan anyagi feltételekhez kötni. Összességében tehát a koncepcionális kérdésekről szóló kormányhatározatban nyáron előirányzott újítási szánd ékból, úgy tűnik, mérsékelt a megvalósítás, és elmarad a gyökeres reform, bár a törvényjavaslat több tekintetben előremutató változásokat fogalmaz meg - legalábbis a szabályozás szintjén , amelyek támogatásra érdemesek. (15.20) Viszont az igazán minőségi változtatásokhoz előbb büntetőpolitikai fordulatra lenne szükség. Itt tehát az egységes szemléletet hiányoljuk az előterjesztésből, annak ellenére, hogy nagyon sok
