Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 27 (330. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP):
4011 üdvözlendő elem van ebben a javaslatban, viszont ezekre a hiányosságokra kénytelen voltam fe lhívni a tisztelt figyelmét, államtitkár úr. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Harangozó Tamás, az MSZP képviselője. Képviselő úr! DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tiszte lt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat olyan, mintha nem is az Orbánkormány nyújtotta volna be, és ez talán a legjelentősebb érdeme, ezt vehetik nyugodtan dicséretnek is. Ugyanis szellemiségében, filozófiájában élesen eltér att ól az idejétmúlt, egyoldalú, megtorló büntetőpolitikai szemlélettől, amit a Fideszpropaganda nap mint nap sulykol. A törvényjavaslat célja jól láthatóan nem a fideszes propagandagépezet kiszolgálása, hanem egy szakmai alapokon nyugvó, XXI. századi elvárás oknak megfelelő büntetésvégrehajtási kódex megalkotása volt. Ezért az erőfeszítésért elismerés illeti az előkészítésben közreműködő szakembereket, és mint ahogy arra már Bárándy képviselőtársam is rámutatott, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium na gyban támaszkodott az előző kormányzati ciklusban előkészített törvénytervezetekre, szakmai javaslatokra is szemmel láthatóan. Ez az Orbánkormány gyakorlatától merőben szokatlan hozzáállás eredménye, hogy egy alapvetően progresszív szemléletű törvényjavas lat került az Országgyűlés elé. Kifejezetten támogatandó, hogy az előterjesztő a visszaélések számának csökkentését és az elítéltek társadalmi reintegrációját tűzte ki célul. A szabadságvesztés végrehajtásának törvényjavaslatban megfogalmazott alapelvei, m int a rugalmasság, a káros hatások minimalizálása vagy az egyéniesítés elve szintén előremutatóak. Persze, részletekbe menő elemzés esetén számos aggályt és kifogást is meg lehet fogalmazni. Ilyen például, hogy több, az elítélteket súlyosan érintő normatív szabályozást nem jogszabály fog meghatározni, hanem a büntetésvégrehajtás országos parancsnokának szabad belátására lesz bízva. Olyan, a gyakorlati életben nem kis jelentőségű döntésekről van szó, mint például a tartási költségekhez való hozzájárulás öss zegének vagy az alapmunkadíj mértékének meghatározása. A rezsimszabályok kialakítása tekintetében sem tartalmaz elégséges szintű keretszabályozást a javaslat, és a felhatalmazó rendelkezések is kiegészítésre szorulnak. Mindezek a hiányosságok azonban akár a parlamenti vita során is módosító javaslatokkal korrigálhatóak lennének, és aligha kérdőjelezik meg a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Sajnos azonban az új bv. kódex elfogadásának és hatálybalépésének feltételei egyáltalán nem adottak . Egyfelől, mint ahogy azt képviselőtársam már részletesen kifejtette, a szabályozás ebben a formájában jelenleg még csak félkésznek tekinthető. De talán még súlyosabb probléma, hogy nem egyértelmű, valóban elkötelezette a kormánytöbbség a büntetésvégreh ajtási kódex tényleges bevezetése tekintetében. Ennek a parlamenti vitának a körülményei is erős kétséget ébresztenek. Ezt a régóra készülő, valóban nagy horderejű kódexet a kormányzati ciklus legvégén nyújtották be, annak tudatában, hogy a megvalósítása m inden elemében a következő kormányra marad. Feltehetően nem véletlen, hogy a parlamenti vitát is jól eldugva, tévéidőn kívül, utolsó napirendi pontként tárgyalja a Ház. Ez a tárgyalási mód teljesen méltatlan egy ekkora jelentőségű, egész ágazatot újraszabá lyozó kódex esetén. De nemcsak a jogi, politikai, pénzügyi feltételek nem adottak, hanem, ami a legsúlyosabb, az intézményi feltételek is teljességgel hiányoznak. Ez pedig még erős kormányzati elkötelezettség
