Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 27 (330. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - MILE LAJOS (LMP):
4009 A tárgyra térve: Tisztelt Képviselőtársaim! Számtalan érv hozható fel amellett, hogy a hatályos büntetésvégrehajtásról szóló törvényerejű rendelet - legyen ez a továbbiakban Bvtvr. - helyett új törvény szülessen. A Lehet Más a Politika számára egyértelmű, hogy a tudományos elméleteket követő, haladó szellemű kriminálpolitikai elvek és a társadalmi elvárások lényeges minőségi változtatásokat indokolnak, ám a bünt etőpolitikában bekövetkezett változások leképezése nem történt meg a büntetésvégrehajtási jogban, az időközbeni módosítások a Bvtvr. egész rendszerét tekintve nem voltak koherensek. Ellentmondó, illetve elavult rendelkezések sora található a szabályozásba n, formai oldalról nézve pedig több évtizedes adóssága a szabályozásnak, hogy a jogállami követelményeknek megfelelően a törvényi szabályozást igénylő, de jelenleg alacsonyabb szinten szabályozott rendelkezések végre törvényi szintre kerüljenek, illetve ho gy az elavult, még a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által megalkotott államszocialista jogforrást, a törvényerejű rendeleti formát végre egy új törvény váltsa fel. Ezek az érvek azonban korántsem újak. A terület mostoha sorsá t mi sem mutatja jobban, mint hogy szinte mindegyik kormány nekifutott már a rekodifikációnak. A Medgyessykormány alatt 2003 őszén egyszer már koncepció készült a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló törvény szabályozási elveiről, majd ez a lapján több tervezet is született - ennek épp tíz éve , aztán négy éve is közel volt a jogalkotás ahhoz, hogy az új szabályozás megszülessen, de a tervezet végül akkor sem jutott az Országgyűlés elé. Most előkerült a minisztérium fiókjából egy szöveg, ame ly viszont némi leporolás után meg is érkezett a Ház elé, ilyen közel tehát, mint most, még sosem voltunk az új büntetésvégrehajtási kódexhez. De konkrétan miért is van égető szükség a változásra? A válasz egyszerű: a helyzet tarthatatlan. A bűnözés vissz aszorítása érdekében szigorú és még szigorúbb büntetésekkel fellépni kívánó aktuális kriminálpolitikából hiányzik ugyanis az átfogó, összetett szemlélet. A büntetőpolitika megáll a szigorú büntetéseknél, és nem gondolja át, mi lesz azután. Mi lesz azután, hogy a szabadságvesztésre ítélt személy bevonul a börtönbe? Nincsenek meg a lehetőségek és a források arra, hogy a büntetésvégrehajtás tényleges reszocializációs tevékenységet fejthessen ki, vagy legalább azt biztosíthassa, hogy a családi és baráti kapcso lataitól elszakadt, szabaduló elítélt meg tudjon élni újabb bűncselekmény elkövetése nélkül. A rendszer éppen azt a bűnözést termeli újra, amely ellen vasszigorral fel kíván lépni, a túlzsúfolt börtönök ugyanis a bűnözés magasiskolái, ahol tort ül az a sok szor hangoztatott pesszimista szakmai vélemény, amely szerint a szabadságvesztés “drága módszer arra, hogy rossz emberekből még rosszabbakat csináljunk”. A közrend és közbiztonság erősítését célzó kormányprogram eredményeként a büntetőpolitikában bekövetke zett jelenlegi hangsúlyeltolódás - a három csapás törvény, a középmérték alkalmazása, illetve a közbiztonsági törvénycsomag - hatásai a fogvatartotti létszám folyamatos növekedését eredményezték, amely 2014re előreláthatóan eléri a 18 500 főt, a jelenlegi 145 százalékos telítettség pedig egyszerűen tarthatatlan állapotokat okoz. Az Emberi Jogok Európai Bírósága többször, legutóbb ezen a nyáron marasztalta el Magyarországot a börtönökben tapasztalható embertelen és megalázó bánásmód, leginkább a túlzsúfolts ág miatt, a javaslat azonban alig tesz valamit a probléma enyhítésére. Nem állapít meg minimumkövetelményeket a zárkák felszerelésével, a tisztálkodással és a fogvatartottak alapproblémát jelentő fizikai elhelyezésével, az egy főre jutó területtel és légkö bméterrel kapcsolatosan, egyedül a háromszintes ágyak alkalmazását tiltja meg. A tarthatatlan helyzet annak veszélyével jár, hogy tömegesen fognak az elítéltek Strasbourgban jogorvoslatot keresni, és az így kifizetett milliós kártérítések sora fogja esetle g érdemi lépések megtételére kényszeríteni a kormányzatot. A megoldást azonban nemcsak új büntetésvégrehajtási intézetek létesítésével, hanem a jelenlegi büntetőpolitikai irányvonal és egyebek mellett az előzetes letartóztatások gyakorlatának felülvizsgál atával kellene elérni. Az Orbánkormányok szigorú büntetőpolitikája ugyanis egyoldalú és a kitűzött célok megvalósítására alkalmatlan konstrukció, csak annyiban eredményes, hogy hatalmasra duzzad a börtönnépesség, ezen túlmenően azonban nem kínál megoldáso kat. Nem tud mit
