Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 27 (330. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
3993 irányadóak. Itt került megállapításra a büntetésvégrehajtás célja és feladata, a törvény hatálya, valamint értelmező rendelkezések révén a törvényszöveg ben alkalmazott szakkifejezések definiálása is ebben a részben történt meg. Az első rész határozza meg a büntetésvégrehajtási jogviszony fogalmát, amelyből számos, csak a büntetésvégrehajtásra jellemző sajátos szabályozás eredeztethető, így például az, h ogy az elítélt munkáltatása nem munkaviszony, hanem büntetésvégrehajtási jogviszony keretében történik. A büntetésvégrehajtási jogviszony hierarchikus jogviszony, és jellegéből következik, hogy az elítélteket speciális, erre az intézményi rendszerre jell emző jogok és kötelezettségek illetik, illetve terhelik, így például ellátásra jogosult, de a törvényben meghatározott kivételekkel köteles munkát végezni és a tartására fordítható összeghez hozzájárulni. A jogviszony másik oldalán az állam által delegált hatáskörben a végrehajtásért felelős szerv, szervezetet mint a központi büntető hatalom kizárólagos birtokosa helyezkedik el. Az I. fejezetben az általános szabályok között szerepelnek még a büntetésvégrehajtásban érintettek legfontosabb jogai, például a büntetésvégrehajtási ügyben a védelemhez, az anyanyelv használatához, illetve a megfelelő tájékoztatáshoz való jog, a jogérvényesítésre vonatkozó szabályok, a végrehajtásért felelős szervek főbb feladatai, a kérelmek elbírálása, a panaszjog, illetve egyes , a törvényben megjelölt esetekben a határozattal szembeni bírósági felülvizsgálat biztosítása. A törvényjavaslat II. fejezete a büntetések és intézkedések végrehajtását kizáró okokat tartalmazza, III. fejezete pedig a bíróság és az ügyész büntetésvégreha jtási feladatait meghatározó legfontosabb szabályokat rögzíti, a hatályos szabályozáshoz képest lényegesen átláthatóbban és részletesebben. A IV. fejezetbe kerültek az adatkezelésre vonatkozó rendelkezések, amelyek az információs önrendelkezési jogról és a z információszabadságról szóló törvénnyel összhangban meghatározzák, hogy mely szervek mely adatok kezelésére és milyen feltételek mellett jogosultak. A törvényjavaslat második része a büntetések végrehajtásával foglalkozik. E rész legelején kapott helyet az V. fejezet, amely a szabadságvesztés mint a legszigorúbb és a büntetéskiszabási gyakorlatot tekintve az egyik legelterjedtebb büntetési nem végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket foglalja össze. A jelenleg hatályos kódexhez képest a legtöbb újítást és módosítást itt lelhetjük fel, ezért véleményem szerint a nóvumok némileg részletesebb kifejtést igényelnek. Új elemként jelennek meg a törvényjavaslatban a szabadságvesztés végrehajtásának alapelvei. A hagyományos alapelvek, mint a törvényesség, a fokozat osság, a normalizáció és az egyéniesítés elve mellett új, a jelenlegi társadalmi helyzetre reagáló alapelvek kerülnek kimondásra, úgymint a rugalmasság, a káros hatások minimalizálása, a pragmatizmus és az egyéni aktivitás. Ezek szerepe azért hangsúlyos, m ert kijelölik a végrehajtás fő irányvonalait, és a jogalkalmazók számára is zsinórmértékül szolgálnak. A törvényjavaslat a szabadságvesztés végrehajtása során továbbra is kiemelkedő célként rögzíti a társadalom védelmét és az ítéletben meghatározott joghát rány érvényesítését, ugyanakkor az eddigiekhez képest nagyobb szerepet kap az egyéniesítés, valamint fontos célként kerül meghatározásra a társadalomba való visszailleszkedés elősegítése, az elítéltek hatékonyabb oktatása és foglalkoztatása, a szabadulás u táni jogkövető életmód kialakításához szükséges feltételek biztosítása is. A jogerős szabadságvesztésre ítélt személyek büntetésvégrehajtásának megkezdésére vonatkozó felhívását a törvényjavaslat a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága feladataként jelöli meg. Ezzel a büntetésvégrehajtási szervezet ráhatást gyakorolhat a szabadságvesztések végrehajtásával kapcsolatos feladatok ütemezésére és földrajzi elhelyezkedésére. Ez előnyös a büntetésvégrehajtási szervezet számára, hiszen a felhívások ütemez ésével lehetővé válik bizonyos feladatok delegálása a szervezeten belül, amely érdemben csökkentheti a jellemzően túlzsúfolt megyei büntetésvégrehajtási intézetek telítettségét.
