Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 20 (327. szám) - A hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. STEINER PÁL (MSZP):
3562 kész azzal a jogszabálytervezettel, amit nekik a lebontás során kiosztott, gondolom, a szakmai vezetőjük. Ilyen előterjesztés ez a hitelbiztosítéki nyilvántartá s is. Ugyanis ha az általános vitára gondolok, és abban a reményben ültem be ide, hogy az általános vita következik, akkor néhány általános körülményről kellene beszélnünk, illetve kellene megbeszélni néhány felvetést. Ilyen volt például az, amit az előbb elmondtam, mert meggyőződésem, hogy ez a parlamenti demokráciával való visszaélés, hogy ilyen típusú jogszabályokat ilyen módon terjesztenek elő, hogy az ellenzéknek semmilyen elvi lehetősége sincs a szakmai felkészüléshez. Tudom, a kormánypárt soraiban re ngeteg reneszánsz, nagy tudású ember van, aki fél nap alatt át tud tekinteni egy médiatörvényt, vagy bármilyen más 200300 szakaszos jogszabályt, az ellenzékben ülő, praktizáló jogászok azonban nincsenek ebben a helyzetben. Ezért lett volna nagyon fontos. Ami pedig az előterjesztett jogszabályt illeti, szeretnék idézni csak egyetlenegy mondatot a polgári törvénykönyvből: “A hitelbiztosítéki nyilvántartás a zálogkötelezettek személyéhez kapcsolódóan tartalmazza a nem lajstromozott ingó dolgokon, jogokon és k öveteléseken alapított jelzálogjogokat, valamint az e törvényben meghatározott egyéb biztosítási jogokat.” Csak ezt az egy bekezdést szerettem volna idézni az Ötödik könyvből, a 112. § (1) bekezdését. Ugyanis arról kellene most beszélnünk, hogy mi is a cél ja a polgári törvénykönyv e rendelkezésének. Két fontos célja lehet szerintem: az egyik a forgalom biztonságának a garantálása, a másik fontos célja a kereskedelmi forgalom fellendítése a bizalmi elv alapján. Egyébként a latin kifejezések ezt a bizalmi elv et írták körül, csak azért nem mondom ki még egyszer, mert elég sokszor szerepelt a jegyzőkönyvben. Ha ez a cél, nagyon fontos, hogy ez a leíró jogszabály ennek a célnak feleljen meg. Ha más a cél természetesen, akkor annak az ismeretében lehetne a kritiká t elvégezni, de más célt nem ismerünk. Nincs igaza Vas Imre képviselőtársamnak, ez nem egy újdonság, van a magyar jogtörténetben bőven ennek előzménye. Csak emlékeztetnék a raktári jegyek intézményére, amit szabadon lehetett forgalmazni, emlékeztetnék péld ául a bárcanyilvántartásra, vagy a marhalevélnyilvántartásra. Ezt csak azért említettem meg, mert a magyar polgári jog tradíciói között bőven találunk olyan jogintézményeket, amelyek ingó dolgok lajstromozására tesznek kísérletet, szabályozzák az ingó dol gok lajstromozását, pontosan ebből a két célból kiindulva, hogy növekedjék a forgalom biztonsága, és növekedjék a kereskedelmi forgalomnak az a piaci hatása, amely a biztonságos kereskedelmi forgalomnak a fellendülését garantálná. Ebből következően, ha ezt a jogszabályt megnézzük, és maradok az általános vitánál, akkor bizony egyet kell értsek abban, hogy a nyilatkozati elv túlzott érvényesítése ebből a szempontból hátránya a forgalom biztonságának, nem ad elég információt a kereskedelmi biztonsághoz is. (1 9.30) Csak egy példát hadd említsek meg. Ma már az üzleti forgalomban nagyon sokszor előfordul, hogy magánkölcsön fejében hitelbiztosítékként részvénycsomagokat ajánlanak fel. Kérdezem én, ha csak a nyilatkozati elv érvényesül, akkor hogyan lehet ezt a biz tonságot garantálni. De mondhatnám itt a forgatmányozható váltókat is például, és mondhatnám azokat a nagy értékű ingóságokat, amikor kölcsön fedezeteként, mondjuk, egy nagy értékű festmény vagy nagy értékű ékszercsomag a biztosíték. Hogyan lehet e jogszab ály szerint ezeket úgy nyilvántartani, hogy megfeleljen ennek a követelménynek, miközben csak a nyilatkozati elv érvényesül? Ezért egyetértek azokkal a kritikai felvetésekkel, amelyek azt mondják, hogy ennek a jogszabálynak a legnagyobb hiányossága a nyila tkozati elv ilyen nagyon szűk és keretes értelmezése. Mert így nemhogy ennek a nyilvántartásnak a biztonságát és a piaci viszonyokra való hatását eredményezné, hanem nagyfokú bizonytalanság fog eluralkodni abban a pillanatban, amikor ki fog derülni, hogy v alamilyen adat, amelyet megszerzett az, aki kíváncsi volt erre az adatra, annak a számára ez rossz információt tartalmaz. És erre a bírói út igénybevétele nem elégséges, mert a bírói út már az esemény után következik, tehát következésképpen akkor már beköv etkezett az a probléma, ami miatt a bírói utat igénybe veszik.
