Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 19 (326. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SZÓCSKA MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
3293 amely változatlan társadalomban 200 milliárd forintot úgymond ki tud dobni az ablakon? Ennyire nem lehettünk gyorsan gyógyultak, ennyire nem lett jobb az életminőség Magyarországon. Tehát valahonnan ez a 200 milliárd forint hiányzik. Az egészségügyi ellátásból kivont források leginkább a várólistákban mutatkoznak meg. Tehát ha látleletet akarunk venni úgy, hogy n em vagyunk orvosok, akkor mégiscsak azt kell mondani, hogy akkor, amikor egy diagnosztikus szívkatéterezés 2053 várakozó számára 41 nap átlagos várakozási időbe kerül, ennyi idő alatt a túlélési esélye minimális. Amikor a nyitott szívműtétekről 876 várakoz ó 233 nap átlagos várakozási időt tölt el, vár arra, hogy talán megmenekül, talán segít neki az orvostársadalom, akkor ez önmagában forráshiányra vezethető vissza. De ha a csípőprotézis 10 ezer várakozóját 437 nap átlagos várakozási idővel számoljuk, ha a térdprotézis10 ezer várakozóját 564 és a gerincstabilizáló műtéteknél 121 nap, az epekövesség miatti beavatkozásoknál átlagosan 51 napról beszélünk… Tisztelt Képviselőtársaim! Ez ma a szomorú valóság. Önök csak tönkretenni tudták az egészségügyet. Köszönöm szépen. (Pál Béla tapsol. – Moraj a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Az elhangzottakra a kormány nevében Szócska Miklós államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. SZÓCSKA MIKLÓS , az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Végighallgattam az aktuális kérdéseket, de inkább általános kérdéseknek nevezném. Tehát akkor sorban megyek végig. A kormányváltáskor mi egy agyonzúzott, úgy nev eztük, politraumatizált, sokszoros traumán átesett egészségügyet vettünk át. Először az állapotát kellett stabilizálni, újraéleszteni és fokozatosan fejleszteni. Teljesen egyetértek azokkal, amiket mondott, hatékony elosztás, szolidaritás, fenntartható ell átórendszer - ezek azok az alapelvek, amelyek mentén dolgozunk egy gazdasági világválság körülményei között. Kórházak, szakrendelők dőlnek be. Azt tudom erre mondani, minden évben ott van a segítség, minden évben a kassza maradványát konszolidációra fordít juk. Szeretném elmondani, hogy egy olyan helyzetben vettük át az egészségügyet, amikor az infláció nem tudom, hány százalékos volt, a költségvetési hiány 69 százalék között volt, az 1000 milliárdot közelítette a 2002 utáni három évben az Ealap hiánya. Mo st az Ealap egyensúlyban van, egy kis többlettel dolgozik, ezeket a pénzeket tudjuk most kórházi konszolidációra fordítani. Valós alapokon, valós forrásokból teremtettünk béremelést. Tehát nem egyszerűen a 2002es vagy a választási ígéreteket hitelből fin anszírozó módon emeltük a fizetéseket. A népegészségügyi termékadó, az alkohol- és a dohánytermékek jövedéki adójának emeléséből valós forrásokat teremtettünk, mert ez nem inflálódik el, és egyensúlyban lévő Ealap mentén tudtuk ezeket a fizetéseket emelni . Őszintén tudom mondani, az egy tévedés, hogy mi 300 milliárdot kivontunk volna az egészségügyből. (9.20) Tisztelettel kérem, nézze meg a számokat. Valaki valamit félreért, több forrás áll jelenleg rendelkezésre az egészségügyre, mint 2010ben. A gyógysze rkassza kivonása, ahogy ön említi. Szeretném jelezni, hogy közel háromezer gyógyszernek az ára lett olcsóbb, tehát annak a vaklicitnek, annak a versenynek a kapcsán, amit mi ráengedtünk a gyógyszerpiacra, ennek kapcsán olcsóbbak lettek a gyógyszerek. Ezért nem kell utánuk annyi támogatást kifizetni, vagy pedig olyan visszafizetési sémákat alkalmazunk, hogy olcsóbb lett a gyógyszer a lakosság számára. Ezt is megnézhetik. Olyan gyógyszereknél, olyan
