Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 11 (301. szám) - A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvénynek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
326 így a Fideszkormány nem tesz mást, mint amit nem engedett az Alkotmánybíróság Demszky Gábornak, azt most a Fidesz, miután már lebontott maga elől mindenféle alkotmányos korlátot, megcsinál. Szégyelljék ezért magukat! Ami a hajléktalanság szabálysértési kezelését illeti, továbbra is csak arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy nincs olyan sehol a világon, hogy egyazon élethelyzetet, egyazon magata rtást a jogrend egyszerre tekint olyan magatartásnak, élethelyzetnek, amit a szociális ellátórendszernek kéne valamilyen módon kezelnie, ugyanakkor pedig büntetendő, szankcionálandó magatartásnak. Akkor tessék eldönteni! De az igazi probléma ott van, hogy miután önök az alkotmányozásuk során a szociális jogállamot fölszámolták, nemcsak a lakhatáshoz való jog, hanem a szociális biztonsághoz való jog sincs ma az alaptörvényben, innentől kezdve minden további duma arról, hogy majd az állam meg az önkormányzat törekszik arra, hogy hajlékot, emberhez méltó hajlékot biztosítson embereknek, ez egész egyszerűen egy semmire nem kötelező gyógyszöveg. Az első lépésnek annak kéne lenni, hogy az alaptörvényben világosan ki kellene mondani a lakhatáshoz való jogot, olyan jogként, amit érvényesíteni lehet adott esetben az állammal, önkormányzattal szemben. És nem lehet élethelyzetet szankcionálni. Az pedig egész egyszerűen felháborító, hogy bárki a magyar parlamentben veszi a bátorságot arra, hogy azt mondja, tipikus magata rtás hajléktalanok részéről, hogy ők kedvtelésből laknak az utcán. Próbálja ki valaki, hogy milyen jókedvében valakinek, mondjuk, az utcán telelni! Hát azért ne vicceljünk már! Ezek az emberek éppolyan egyenjogú tagjai ennek a politikai közösségnek, mint b árki, aki itt ül. Komolyan gondolja bárki azt, hogy jókedvéből megy ki valaki az utcára élni? És ez az a tipikus hajléktalanéletút, ez az a tipikus hajléktalanéletfelfogás, amit egyébként a jogalkotónak figyelembe kell venni? Én Staudt képviselőtá rsamnak is címezném, biztos talál olyan hajléktalant, biztos van ilyen. (Dr. Staudt Gábor közbeszól.) Így van. De akkor, amikor jogszabályt alkotunk, nem a szélsőséges élethelyzeteket kell figyelembe venni. Ha a hajléktalanságot próbálja meg - lehet, hogy viccesnek találja Mirkóczki képviselőtársam, egyáltalán nem vicces a helyzet , amikor egy társadalmi krízist vagy bármilyen élethelyzetet próbál a jogalkotó kezelni, akkor a tipikus élethelyzeteket kell tekintetbe venni. És azt senki nem gondolhatja komol yan, bármelyik frakcióban üljön, hogy az a tipikus hajléktalanéletstratégia, élethelyzet, hogy valaki jókedvéből megy ki az utcára lakni. Jegyzem meg, ha úgy tetszik, lehet, hogy van olyan egyedi helyzet, amiről Staudt képviselőtársam beszél, arról viszo nt itt már a bizottsági kisebbségi vélemények előadásánál utaltunk, szerintem jobbikos képviselőtársam is tett erre utalást, hogy a jelenlegi szabálysértési tényállások egyes szélsőséges magatartások szankcionálására, függetlenül attól, hogy ezeket hajlékt alan követi el vagy hajlékkal rendelkező ember, ma is biztosítanak eszközt. Ha és amennyiben az lenne a cél, hogy akár a főváros vagy más, idegenforgalmi szempontból frekventált területen ne legyenek tömegével hajléktalanok, erre nem kínál megoldást ez a t örvényjavaslat. (15.10) Ez a törvényjavaslat nem határoz meg úgymond turisztikai szempontból frekventált területeket, hanem a lovak, egész pontosan az önkormányzatok közé dobja a gyeplőt: majd az önkormányzatok eldöntik, hogy az ő felségterületükön melyek azok a területek, ahol lehet hajléktalannak létezni, és melyek azok, ahol nem. Valóban szembe kellene nézni azzal a problémával, amire Vágó Gábor képviselőtársam már többször utalt itt egy korábbi törvény kapcsán, a földvédelmi szabályok rendezésénél Ángyá n professzor úr már fölhívta a figyelmet arra, hogy jó lenne nem a tüneteket kezelni. Ebben a kérdésben, egy ilyen társadalmi krízisnél is a szabálysértési eszköz, a rendészeti eszköztár egy tüneti kezelés. Most egy pillanatra, ha eltávolítom magamtól azt az érvelést, ami egyébként egy helytálló érvelés, hogy ráadásul a szankcionálás, a büntetés súlyosan sérti ezeknek az embereknek az emberi méltóságát, a probléma másik oldala viszont az, hogy nem oldja meg a társadalmi krízist. Igenis arról
