Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 11 (301. szám) - A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): - ELNÖK (Jakab István): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (független):
271 Egy külterületi ingatlan értéke a földpiacon egészen más, mint egy belterületi ing atlané, és ez bizony lehetőséget kínál különféle spekulációkra. Azt remélem, és azt gondolom, hogy talán ez az egyszerűsítés, amit államtitkár úr így volt szíves mondani, hogy egyszerűsödik a belterületbe vonás, ez nem fog ilyen következményekkel járni. A művelésből kivont területek aránya elképesztő, 1,5 millió hektár Magyarországon valóban, és növekszik, ahogy ezt láttuk. Tehát minden olyan lépés, ami ezt a folyamatot erősíti, rossz, és minden olyan lépés, ami ezt gátolja, jó. Az a törekvést üdvözlöm, hog y a nem művelést vagy a felhagyást, a korábban művelt területek művelésének felhagyását megakadályozni szándékozik, és erősíti azokat az intézkedéseket, amelyek ezeknek a területeknek a művelését fogják reményeink szerint eredményezni. Ugyanakkor, miután á ltalános vitában vagyunk, föl kell vetni azokat a kérdéseket, amelyek a föld megvédésének egyéb összefüggéseit jelentik, ugyanis nemcsak a nem művelés okoz problémát, hanem a földhasználat mikéntje is, és ez a nagyobb terület. Itt több szempontot érdemes: a használat intenzitása és formája; a gazdálkodás módja, az az iparszerű monokokulturális gazdálkodási rendszer, ami általánosan elterjed a világ számos térségében, katasztrófához vezet. Magyarországon az erózióval és deflációval érintett területek aránya meghaladja a 60 százalékát a művelt területeinknek, ami erős erózió esetén azt jelenti, hogy gyakorlatilag eltűnt a termőréteg. Nemcsak úgy, ahogy ezt SáringerKenyeres Tamás mondta, hogy rablógazdálkodás révén egy tőkebefektető letermeli a földet, és ez n emcsak az ültetvényeknél vagy nemcsak a csemetekerteknél jelentkezik, hanem látjuk ezt: egy jó termőréteget akár el lehet hordani valamilyen jogcímen. Tehát nem csak ilyen módon romlik bizony a talajunk termőképessége, egy erős eróziónak vagy deflációnak k itett terület, ami épp az iparszerű gazdálkodás következménye lehet, amely megszünteti az erdősávokat, fasorokat és egyben művel nagy területeket, mert a gépi munka meg az egyéb munka hatékonysága nagy lesz, ez legalább olyan mértékben rontja a talajok ter mékenységét. (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Elveszíthetjük a termőréteget, a termőtalajainkat ilyen módon. Egy erős eróziónak vagy deflációnak kitett terület gyakorlatilag alkalmatlan már a művelésre. De ugyaní gy a talajok elsavanyosodása is, ha savanyító műtrágyákat használunk - és ez az iparszerű rendszer gyakran használ ilyesmit , és nagy mennyiséget akarunk előállítani, mert tömegtermelésről van szó, mondjuk, egy monokulturális termesztésben. (11.00) Az erő sen savanyú talajokra, azt szokták mondani, ráállni sem lehet, mert mint a sósav, kimarja a cipő talpát, nemhogy növényt nem lehet rajta termeszteni. Beszűkül a spektrum, és semmire nem használható az a terület. Így is el lehet veszíteni. Tehát a gazdálkod ás mikéntje, módja önmagában talajvesztéshez vezet, miközben formálisan ott a talaj, de már nem él a talaj, mert olyan a vegyszerterhelése például, és az élve felépített talaj képes ellenállni az eróziónak, deflációnak. És az öregek ezt mondták nekünk, és bölcsek voltak, mert generációk során ezt tapasztalták. Tehát ha nem él a talaj, hiába kerül be rengeteg szerves anyag, ahogy szokták mondani, és humusz képződik a talajban, ami a szerkezetéhez kell, ez a szerves anyag le sem bomlik. Ott találunk tízéves, húszéves monokultúrás kukoricaterületeken nagy fertőzési gócokat, a gyökér, szármaradványok bekerülnek a talajba anélkül, hogy lebomlanának, abból hasznos szerves anyag a talajban soha nem lesz, inkább fertőzési góc lesz. Tehát fel szeretném hívni a figye lmet arra, hogy valamilyen módon, sokkal erőteljesebben hatással kellene legyen a törvényhozás is és az egész szabályozás meg az ösztönző rendszerünk is arra, hogy a talajokat arra és úgy használjuk, amire azok adott helyen alkalmasak. Ez a táji alkalmazko dás sokkal fontosabb a talajok megőrzésében, mint ahogy ezt sokan gondolnánk. Egy orvosi példát hoznék ide. Selye János Stressz distressz nélkül című könyvében ír arról, hogy mindenkinek megvan a használati intenzitási foka - ide fordítom le, a talajra , ahol jól érzi magát. Az alulhasználat az embernél is: ott az unalom öli meg. A túlhasználatban - menedzserszindrómának
