Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 11 (301. szám) - A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): - ELNÖK (Jakab István): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (független):
272 szokás mondani , a túlpörgésben pedig infarktust kap, és úgy pusztul el. A talajok megőrzésének alapeszköze, hogy megtaláljuk azt az int enzitási fokot és formát, ami az adott talajra jellemző. Ott kell a legkevesebbet kívülről energiát bevinni a talajba, ami rongálja a talajt, a többletráfordítás, másrészt gazdaságilag is ostoba, ha hosszú távon nézzük, az ilyen rendszer, ha nem a természe ti adottságokat használja fel. Egyetértve Varga Gézával, sokkal erőteljesebben kellene ösztönözni a földhasználatnak a tájhoz illő formáit, akár a fokgazdálkodásról beszélünk, ami a folyóvölgyeinknek egy hagyományos használati formája volt; nem küzdeni kel l a vízzel, hanem együttműködni, ahogy ezt az öregek csinálták, nagyon okosan, és nem a gátakat emelni az égig, hanem olyan földhasználati formát kialakítani, ami ott működik azon a tájon, amihez a legkevesebb beavatkozásra van szükség, mert ha az ember be avatkozik ebbe a rendszerbe, egyre több mellékhatása van. A Sinkovits Imreféle viccet idehozom, amikor a gyógyszer mellékhatásaira újabb gyógyszert kell felírni, és ez aztán egy ördögi kör, amiből nem lehet kilépni. Jobban járunk, ha a tájakhoz illeszkedő , alkalmazkodó gazdálkodási rendszereket alkalmazunk. Egy monokultúrás, iparszerű rendszer lehet, hogy a tőkebefektetőnek jó jövedelmet hoz, mondjuk, a bioetanolgyártás. A dunaföldvári százezer tonnás bioetanolgyárunk 80 ezer hektár monokultúrát kíván a k örnyezetében, méghozzá tömegtermelő, nagy mennyiségű biomasszát kell kicsikarni abból a földből, ami azt jelenti, hogy rettenetes terhelés éri a területeinket, és a természettel teljesen ellentétes használatról van szó. Arról már nem is beszélek, hogy ez a z ostoba, okszerűtlen környezethasználat munkahelyeket szüntet meg a térben. Mi kiszámoltuk azt annak idején, hogy egy ember foglalkoztatásához egy ilyen ostoba használat, ami lehet, hogy a tőkebefektetőnek jó, 174 hektáronként tart el egy embert. Akarunk mi egyáltalán embereket foglalkoztatni egy ilyen rendszerben? Ráadásul ehhez nem lehet semmit se kapcsolni, hogy ennek a vidéki összefüggését is említsem. Erre nem lehet kézművességet építeni, nem lehet vendéglátást, falusi turizmust, kereskedelmet, semmit nem lehet. Hát melyik az a bolond család, amely a száz kilométeren keresztüli kukoricaterületen akar regenerálódni a két hetében, amikor szabadságra megy, és esetleg kéri még, hogy a szárítóüzem mellett legyen a szobája, mert ott szeretne? Ilyen nincs! Eh hez semmi nem kapcsolható. Ostoba használat, és tönkreteszi azt a színes táji adottságot, termelői adottságot, ami a különbségekből fakad éppen. Ezt kell kihasználni, és ez a legjobb talajvédelem. A másik dolog az, hogy kinek a kezében van a föld. Nemcsak a szabályozás képes megvédeni a talajainkat, sőt elsősorban nemcsak az, hanem az, hogy ki használja és milyen a viszonya a földhöz. Ezért mondtuk azt, hogy négy törvény lenne az, amelyik megalapozna egy tartamos földügyet Magyarországon. Azt mondtuk, hogy kellene a földtörvény, ami a védelem és használat együttesét kezeli, mert ezek összetartozó ügyek, nem lehet megvédeni úgy a földet, ha a használati rendszerekkel kellőképpen nem foglalkozunk. A másik volt a családi gazdálkodásról szóló törvény, merthogy m ás a viszonya a családnak, a jó gazda gondosságát csak ez a fajta gazdálkodási mód képes biztosítani. Ha egy tőkebefektetői érdek jelenik meg, az a december 31ei nyereségben érdekelt, a tőke hozadékában érdekelt és nem abban, hogy tartamosan működjenek az erőforrások. Ezt látjuk DélAmerikában, milyen módon irtották le az őserdőket, tették tönkre a talajokat, űzték el az embereket. Nem lehet a tőkés nagybirtokra alapozni - ezt szeretném elmondani - a magyar mezőgazdaságot, nemcsak a vidék miatt meg nemcsak a foglalkoztatás, az emberek, a közösségek miatt, hanem a föld megvédése miatt sem, alkalmatlanok erre. Ha erre nem figyelünk, akkor lehet mindenféle szigorításokat hozni, de maga a rendszer nem változik meg, amelyben aztán végül nem védhetők meg az erőfo rrásaink. Ugyancsak ebből az ostoba iparos szemléletből fakad - bocsánat, hogy így vagyok kénytelen mondani, és elnézést a kifejezésért , hogy amit nem művelünk terület, az mindig és minden esetben veszteség vagy kárt okoz. Ez nem így van. Ké rem, az erdészek mérték ki - és az erdészek alapos emberek, mert hosszú távra terveznek, tudják, hogy évtizedekre hatása van egyegy intézkedésünknek, különösen az erdőben , hogy egy fasor vagy egy gyepsáv, egy erdősáv, amit nem
