Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 5 (321. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP):
2683 próbál kinevelni az ország, akkor én javasolom, hogy érdemes megnézni ott. Nem azt mondom - van egy ilyen plasztikus szlogen Győrben, hogy ott épül a jövő, de ott épül az a változás. Szintén a fiatalok oktatásávalképzésével kapcsolatban talán egy picit érdemesebb megnézni azt is, hogy mi zajlik még a világban. Ha figyelmesen nézi, mondjuk, Budapest utcáit, akkor azt látja egyébként egy nagyon jó akció keretében, hogy a bezárt boltok kirakatában fiatal, tehetséges, magyar startupvállalkoz ók képe van, sikersztorik. Ott vannak, fiatalok, ügyesek, okosak és tehetségesek, és amit felfedeznek, azzal meghódítják nem a hazai piacot, a globális piacot. Gondoljon vissza egy picikét, erre vártunk egyébként két évtizede. Ha visszagondol a kilencvenes évekre, az arról szólt, hogy valahogy kezelni kellett azt a szocialista örökséget, ami akkor volt, privatizáció, külföldi tőke beáramlása. Az elmúlt évtized arról szólt nem csak Magyarországon, Európában: adósságból finanszírozott jólét. Most jutottunk el oda, hogy van egy új generáció, amelyik nem látta a ’90 előtti viszonyokat, fiatal, tehetséges és ambiciózus. Végre itt vannak, megmondom őszintén, ezt vártuk három évtizede, hogy olyan vállalkozói réteg jöjjön létre Magyarországon, amelyik tehetségével é s tudásával tud előremenni, és nem azzal, hogy a privatizációban vagy ittott hogyan vett részt. Jelzem, hogy nagyon sokfajta változás van a világban. Hozzátennék még egy apróságot; a pedagógusbéremelést említette. Én hadd tegyem hozzá, hogy az a lépés, a mit 2002ben megtettek, a közszféra béremelése mindenfajta teljesítményelvárás nélkül, az nem volt szerencsés, látható, hova vezetett egyébként az önök kormányzása idején. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : K öszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP képviselőcsoportjából napirend előtti felszólalásra jelentkezett Osztolykán Ágnes képviselő asszony: “Oktatáspolitikai víziók II.” címmel. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő asszony! OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Máris folytatom, amit tegnap vagy múlt héten elkezdtünk, hiszen az LMP számára a magyar oktatás, a fiatalok jövője a legfontosabb ügyek közé tartozik, ezért újra és újra beszélni fogok róla, ahogyan ön azt nagyon jól megérezte. A magyar oktatási rendszer - és mi mindig ebből indulunk ki - a fejlett országok között a leginkább igazságtalan. Óriási különbségek vannak az oktatás színvonalában iskola és iskola között. Így volt ez már a szocializmus időszakában is, és a rendszerváltás erre még inkább ráerősített. És igen, újra elmondom, hogy a kormányzati lépések miatt ez sajnos egyre inkább így lesz a jövőben. Az intézkedések közül ma a központosítástállamosítást vizs gálnám. Hagynám most a tankötelezettségi korhatárt, a szakképzési időt, a Hídprogramokat és a NATot. Sokszor bizonyított tény, hogy iskolarendszerünk nem csökkenti az otthonról hozott hátrányokat, hanem még inkább felerősíti. Hiszen mennyivel rosszabb le hetőségei vannak a szegényebb szülők gyerekeinek a tehetősebb családok fiataljaival szemben!? Mennyivel rosszabb lehetőségei vannak az iskolázatlan szülők gyermekeinek!? Mennyivel rosszabb lehetőségei vannak a kistelepüléseken, pláne a hátrányos helyzetű z sákfalvakban élőknek!? Ez nem valótlanság, államtitkár asszony, hanem tudományos ténykérdés, és a hétköznapok tapasztalása. Magyarország az egyenlőtlenségek és az igazságtalanságok újratermelésében teljesít igazán jól. Hasonlítsunk össze egy kistelepülési általános iskolát egy budapesti általános iskolával, vagy hogy egy adott település iskolái között milyen különbségek vannak, adott iskola osztályai között milyen különbségek vannak. Hasonlítsuk össze, hogy a tehetősebb, iskolázottabb szülők gyerekei milyen készségekkel és felkészültséggel érkeznek az iskolapadba a kevésbé tehetős és a kevésbé iskolázott szülők gyermekeihez képest. És az iskolák mit kezdenek ezzel a különbséggel? Ezek az egyenlőtlenségek keresztülkasul átszövik a magyar közoktatást.
