Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 5 (321. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP):
2681 a magánélet védelmével kapcsolatos kérdésekre - szolgálni. Úgy gondolom, hogy ennek a két (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) f olyamatnak a támogatása alapvető magyar külpolitikai, biztonságpolitikai érdek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett az MSZP képviselőcsoportjából Tóbiás József képviselő úr: “Aktuális kérdések” címmel. Megadom a szót. Parancsoljon, frakcióvezetőhelyettes úr! TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, abban egye tértünk, hogy a társadalmi mobilitásban, a tudáshoz való hozzáférésben és a tudással való hasznos gazdálkodásban az az alapkérdés vagy az az alapcél, hogy szuverén emberek a mindenkori hatalomtól függetlenül alakíthassák a véleményüket egy országban. Az el múlt három évben a társadalmi mobilitás tekintetében visszaesés tapasztalható Magyarországon, hiszen ma, miközben szegényebbek vagyunk, mint három éve, eközben a közös befizetéseinkből pontosan erre a területre többet fordíthatnánk. Hiszen egy kiváló oktat ási rendszer épülhetne fel, eközben Magyarországon az elmúlt három évben évente százmilliárd forinttal kevesebbet költ a jelenlegi kormány az oktatásra. E mögött még lehetne, ha akarnánk, egy gazdaságpolitikai vitát lefolytatni, de mégis az alapkérdés az, hogy milyen társadalmi filozófia húzódik meg a kormány szándékaiban, amely mögött ezek a konkrét cselekvések öltenek testet. Az első, amit mi látunk, az, hogy tanulatlan közmunkások tanulatlan gyermekei a gigastadionok árnyékában tapsolhatnak a békemenetne k - körülbelül ez az a vízió, amit mi látunk ma Magyarországon. Olyan emberek, akik abba a helyzetbe kerülve nem kritizálhatják, nem válthatják le az akár most, akár később regnáló hatalmakat. Ennek érdekében a teljes oktatási rendszer átalakításának az a célja, hogy azt a függőségi viszonyt alakítsa ki, ahol a szuverenitás, az öngondoskodás, a közösségi tér teljes felszámolása a cél. Az általános iskolák tömeges bezárása, összevonása, a maradéknak az állami kézben történő irányítása elsősorban nem a pénzbe szedésről szól. Legyen világos, hogy nem is volt és most sincs olyan kényszer, amely ezt a célt szolgálta volna, sőt abban valószínűleg egyetértés van, hogy a jövőre, a jövőbe még többet kellene befektetni. Ehhez képest a spórolás érve nem áll meg, hanem s okkal inkább egy függőségi viszonyrendszer kialakítása jött létre, amelyben betonudvaron, iskolai folyosón kell napi áltestnevelésórákat tartani, miközben a pedagógusokat agyon lehet hajszolni, miközben a fizetéseket lehet csökkenteni, a szakszervezeteike t ki lehet (Vincze László közbeszólása.) iktatni a rendszerből, és a saját ejtőernyőseiket (Babák Mihály: Szűzanyám!) lehet föléjük helyezni, vagy ahogy éppen a minap kiderült, inkább nem nevez ki senkit a kormány konkrétan 200 iskola esetében. Ha a szakmu nkásjövőképről beszélünk, akkor azt látjuk, hogy ez valójában egy gyártósor részét képezi, résztudásokat, részelemeket kell biztosítani a szakmunkásdiáknak, de nem szabad az egészet megismernie, mert akkor önálló döntésekre lenne képes, ebből adódóan csak és kizárólag részfolyamatokra terjed ki az oktatás, ezáltal a függőség és a kiszolgáltatottsági rész növekszik. Továbbá, ha a gimnazistákról beszélünk, akkor viszont világos, hogy csak a jövedelmi viszonyokhoz kötődően (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - A z elnök csenget.) határozza meg a jelenlegi kormány a tudáshoz való hozzáférésüket, a főiskolákat és az egyetemeket módszeresen iktatja ki, úgymond teszi a szuverenitását elvéve újabb függőségi viszonyba, mert úgy érzik, hogy így tudják a hatalmukat a tudá s területén biztosítani. Önök azt ígérték 2010ben, hogy nem lesz tandíj. Ma horribilis tandíjat fizet meg az a szülő, aki szeretné a gyermekét ehhez a helyzethez igazítva is tudással ellátni. De mit mondjon az a több százezer család, akinek nincs tandíjra pénze, nem tudja az amúgy jó képességű, tehetséges, szorgalmas diák gyermekét helyzetbe hozni a jövő szempontjából? Az ingyenes felsőoktatás ideája, a
