Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 4 (320. szám) - Egyes törvényeknek a közgyűjteményekben őrzött, vitatott tulajdonú kulturális javak visszaadásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz):
2667 az értelmé t, amelyet Gyimesi képviselőtársammal benyújtottunk, ez az eklatáns példája annak, hogy miért kellett meghoznunk azt a törvényjavaslatot, illetve kellett elfogadnunk azt a törvényt, amely lehetőséget ad arra, hogy a magyar vidéki kastélyokba, vidéki múzeum okba visszavigyük azokat a műtárgyakat, amelyeket onnan elcipeltek, és amelyeket évtizedekig nem láthatott a nyilvánosság. Tessék már ezt megérteni, képviselő asszony, és tessék azt megérteni, hogy ennek nincs köze a most előttünk fekvő törvényjavaslathoz, bár ugyanazokat a törvényeket is érinti ez a törvényi csomag, amelyet ma tárgyalunk. Az, amit Lázár államtitkár úrtól idézett, hogy a múzeumok zsúfolásig tele vannak olyan műtárgyakkal, amelyek nem képezik az állam tulajdonát, ez nem képezheti értelmiségi vita tárgyát. Ez nem egy érzelmi kérdés, nem attól függ, hogy mi egyébként miképpen gondolkodunk a múzeumi szakmáról, mert itt egyet kell érteni Gyimesi képviselőtársammal, ez a magyar múzeumi szakma oroszlánként, tigrisként védi azt a műtárgyállományt, a mely a múzeumok raktárában van. Ez a magyar múzeumi szakma kiváló munkát végez, és kiváló szakmai föltáró feladatot is ellátott, éppen ennek köszönhető az, hogy tudjuk azt, hogy sajnos Lázár államtitkár úr állítása igaz. (23.40) Éppen ennek az elhivatott s zakmai munkának az eredménye az a vastag dokumentációs anyag, amely rendelkezésünkre áll valamennyi állami múzeum esetében, amely egyértelműen föltárja azt, hogy mely műtárgyak esetében beszélhetünk letétről, jogszabály szerinti letétről, és mely műtárgyak esetében beszélhetünk nem végbement államosításról. Ugyanis a képviselő asszony amiről beszélt, amikor ingatlant államosítottak a hatályos törvényeknek megfelelően, abból nem következett az - pontosítsunk , számtalan esetben a kommunista államosító hivat alnokok eljárásjogi hibát követtek el a maguk szempontjából, és nem történt meg az ingatlanokkal egyetemben az ingóságok államosítása is. Ebben az esetben tehát azt lehet mondani, hogy nem beszélhetünk állami tulajdonról, és bizony ezt a múzeumok törzslelt árai jól vissza is igazolják. Saját kezemben forgattam nemcsak államtitkárként vagy volt államtitkárként, hanem ennek a restitúciós bizottságnak a tagjaként is azokat a vaskos dossziékat, amelyek a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum - és sorolha tnám tovább a gyűjteményeket - azon leltári jegyzékeit tartalmazzák, amelyekből egyértelműen kiderül az, hogy ez és ez és ez a műtárgy nem állami tulajdon, csak tartós letétben van az állami gyűjteményben. Ebből a szempontból nincs mitől tartani a kifügges ztéstől. Nem is értem képviselő asszony aggályát! Ha igaz az, amit ön is mondott, hogy pontos szakmai nyilvántartást vezettek a múzeumi dolgozók - egyébként egyetértek önnel, az esetek többségében viszonylag jól föl tudjuk tárni a műtárgyak eredetét és tör ténetét , de sajnos vannak olyan esetek, amikor nem egy esetben szándékosan, tudatosan tüntették el azokat a leltári könyveket, bejegyzéseket és dokumentumokat, amelyek egyegy műtárgy eredetét mutatják, ráadásul ezek pont azok a műtárgyak, ahol vitatható az állami tulajdonjog, tehát még ebből a szempontból sem indokolható a bizonyítási kényszer megfordítása. Hiszen amikor az állam, a diktatorikus állam hivatalnokai szándékosan eltüntettek magántulajdonra utaló dokumentumokat, abban az esetben nem is fogja tudni az állam bizonyítani a saját tulajdonjogát, mert egyébként nincs is mit bizonyítania. Szóval, tisztelt képviselőtársam, a kifüggesztéstől nem kell tartanunk. Hiszen az állam pontosan tudja igazolni a műtárgyairól, hogy azok az ő tulajdonát képezik. Gyorsan jegyezzük meg azt is, hogy itt bűnbandákról vizionálni, amely bűnbandák majd bejelentkeznek műtárgyakra, teljesen abszurd! Majd bemegy valamelyik bűnöző a Szépművészeti Múzeum kiállítására, fölírja egy műtárgy címét, a leltári számát meg az alkotó nevét, és utána ír egy levelet a múzeumnak, hogy szíveskedjék azt a képet visszaadni? Ebben az esetben a legegyszerűbb dolog lesz, hogy az állam azt fogja mondani, hogy kérem szépen, itt a leltári bejegyzés, itt van a tulajdonjogomat igazoló irat, ez az en yém, tessék már szórakozni mással, és ne velünk. Nem is értem a problémát.
