Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 4 (320. szám) - Egyes törvényeknek a közgyűjteményekben őrzött, vitatott tulajdonú kulturális javak visszaadásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz):
2666 múzeumokat, hogy egyáltalán oda kerültek ezek a dokumentumok, részben az elh agyott javak kormánybiztossága, részben olyan tudós muzeológusok és tudósok révén, hogy megőrzésre kerülhetett a történelem zivataros időszakában is. Ez egy lehetőség a nem peres úton való érvényesítésére a jognak, ez nem zárja ki azt, hogy bírósághoz lehe t fordulni. Ha a múzeum úgy gondolja, hogy jogosulatlan a dolog, akkor bírósághoz fordul, és a bíróság meg fogja állapítani a jogszerű tulajdont. És nagyon helyesen állapította meg L. Simon László, hogy olyan garanciák vannak, a védetté nyilvánítás, a kiál lításokra való visszakérés, így azok a műtárgyak is, amelyek visszakerülnek a jogos tulajdonosukhoz, nem vesznek el a nagy közösség számára sem, hiszen vissza lehet kérni kiállításokra, hozzá lehet férni, amikor szüksége van rá a tudományos kutatásnak. Én úgy gondolom, hogy egy történelmi igazságtétel történik, amelyet, úgy érzem, hogy ellenzéki képviselőtársaimnak is támogatni kell. Köszönöm szépen. (Halász János tapsol.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Ismételt felszólalásra megadom a szót L. Simon László nak, a Fidesz képviselőjének. L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Öt percem van most, ugye? ELNÖK (Balczó Zoltán) : 15 perce van, képviselő úr. L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Akkor rendes felszólalás. Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány dologra kénytelen vagyok reagálni, képviselő asszony ugyanis a felszólalása elején nem konkrétan az előttünk fekvő törvényjavaslatról beszélt, hanem arról a törvényjavaslatról, amelyik immár most már egy köztársasági elnök úr álta l alá is írt törvény, amelyet Gyimesi Endre képviselőtársammal együtt nyújtottunk be, és amely arról a műtárgyrendezési problémáról szól, hogy a múzeumokban található, ki nem állított műtárgyakat adjuk oda azon intézményeknek - legyenek azok magán, akár ö nkormányzati, akár más állami intézmények , amelyekből ezek a műtárgyak valamikor az állami múzeumokhoz kerültek. Itt állandóan előrevetítik nekünk jobbikos képviselőtársaink azt a rémet, hogy majd jönnek az újgazdagok, és a giccses magánpalotá ikba fogják elhordani az értékes magyar műtárgyakat; én kénytelen vagyok erre újra reagálni. Itt van Halász államtitkár úr, aki éppen a minap jelentette be azt, hogy a magyar állam tulajdonában - ugyanis itt jog szerint végbement az 1949es államosítási tö rvénynek megfelelően az államosítás , tehát a magyar állam tulajdonában levő több mint 50 olyan festményt ad nem vissza, hanem kiállítás céljából át a pápai Esterházykastély számára a Magyar Nemzeti Múzeum, amelyeket ebből a kastélyból hurcoltak el az 19 50es években, amelyeket az 1949es államosítási törvénynek megfelelően állami tulajdonba vettek, tehát ma is jog szerint az állam tulajdona. Ez egy másik szituáció, mint amiről a mostani törvényjavaslatunk szól, amely képeket nem állították ki az azt köve tő hat évtizedben, amely képeket raktárakban porosítottak, mint ahogyan azt a korábbi törvényi vitában is elmondtam, és amely képek valamikor a pápai Esterházykastélynak az úgynevezett Ősök csarnokát gazdagították. Ez a több mint 50 festmény most ráadásul 14 millió forintos állami támogatással restaurálva lesz, ehhez a pápai múzeum 1,4 millió forintos, azaz 10 százalékos önrészt biztosít. Összességében tehát 15,4 millió forintos közpénzt fordítunk arra, hogy ezeket a méltatlan körülmények között, múzeumi r aktárba cipelt, teljesen indokolatlanul a kastély faláról leakasztott képeket az eredeti helyükre visszaakasszuk. Viszont van kettő olyan kép, amely olyan kiemelt értéket képvisel, és amely jelen pillanatban is a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításának a részét képezi, amelyet nem visz vissza a magyar állam a pápai kastélyba, hanem otthagyja a Magyar Nemzeti Múzeumban. Tehát az alapvető nemzeti kulturális érdek sem sérül. Ez a konkrét példa világítja meg a leginkább annak a törvényjavaslatnak
