Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 4 (320. szám) - Egyes törvényeknek a közgyűjteményekben őrzött, vitatott tulajdonú kulturális javak visszaadásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik):
2662 Ezért érthető az, hogy megfordul a bizonyítási teher. Nyilvánvalóan, ha bejelenti valaki a saját tulajdonára az igényét, és ő tudja egyébként igazolni is, hogy az az ő műtárgya, az államnak azt kell tudnia bizonyítani, hogy az államosítás végbement, és hogy az állam tulajdonjogbejegyzése valós. A múzeumi törzsleltárakból azt látjuk, hogy az összes ilyen vitatott esetben val ójában nem ment végbe az állam tulajdonszerzése. Van egy nagyon fontos mozzanata a törvényjavaslatnak, tisztelt képviselőtársaim, az az, hogy ugyanakkor ez a jogszabálytervezet garantálni szándékozik azon műtárgyak nemzeti érdekkörben maradását, amelyek ki emelt értéket képviselnek a nemzeti kultúra szempontjából. A kulturális örökségvédelemről szóló törvény értelmében azokat a műtárgyakat, amelyek állami tulajdonban és állami gyűjteményben vannak, nem kell védetté nyilvánítani, hiszen maga az állami tulajdo n és az állami kezelés a garancia a védettségre. Viszont a kulturális örökségvédelemről szóló 2011es törvényünk magántulajdonban, illetve, pontosítsunk, nem állami tulajdonban lévő műtárgyak esetében lehetővé teszi azt, hogy amennyiben kiemelt értéket kép viselnek, akkor védetté legyenek nyilvánítva. Ez a védetté nyilvánítási procedúra, illetve maga a státus két dolgot garantál. Egyrészt nem lehet kivinni engedély nélkül az országból, magántulajdonú műtárgyat sem, másrészt állami gyűjtemény és kutató, tudo mányos munka számára rendelkezésre kell bocsátani a műtárgyat, mind a kutatás, mind adott esetben kiállítás céljára. Ez nagyon fontos. Tehát azok a műtárgyak, amelyek esetlegesen úgy kerülnek vissza magántulajdonosukhoz, hogy birtokba is adjuk - mert a tul ajdonjog, nem kérdéses, az övé, de hogy birtokba is adjuk, tehát fogja és hazaviszi a múzeum raktárából , amennyiben kiemelt értéket képviselnek, abban az esetben természetesen védetté kell őket nyilvánítani, hogy az országot ne hagyhassák el, és az állam i tudományos kutatás, feldolgozás, feltárás és kiállítás céljára rendelkezésre bocsáthatóak legyenek. Tisztelt Képviselőtársaim! Mégiscsak végigbeszéltem a 15 percet. ELNÖK (Balczó Zoltán) : Ha kéri, egy perccel meg tudom hosszabbítani. L. SIMON LÁSZLÓ (Fid esz) : Megtisztel elnök úr, ha meghosszabbíthatom egy perccel. Köszönöm. Annyit szeretnék ebben az egy percben elmondani, hogy az a képviselőtársam, aki ma reggel a parlament kulturális és sajtóbizottsága ülésén ezt egy harmadik zsidókárpótlásként értelmezt e, az nem látja a fától az erdőt, annak halvány fogalma nincsen arról, hogy ez a törvényjavaslat miről szól. Aki a Herczogperről hadovált ma délelőtt a parlament kulturális és sajtóbizottságának ülésén, az nincs tisztában azzal, hogy mit tettek a kommunis ta országbitorlók az ötvenes és hatvanas években a magyar nemesi családok műtárgyvagyonával. Az nem érti ezt a törvényjavaslatot, és nem érti azt az alapvető polgári szándékot, hogy mindenkinek, aki ennek az országnak állampolgára volt, és mindenkinek, aki ezen magyar állampolgároknak törvény és jog szerinti örököse és leszármazottja, biztosítani akarjuk azt a lehetőséget, hogy a saját tulajdonukat, ha akarják, birtokba is vehessék. Köszönöm szépen, elnök úr. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a z önök előtt fekvő törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : A következő felszólaló Hegedűs Lorántné, a Jobbik képviselője. Képviselő asszony! HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tiszt elt Államtitkár Úr! Meggyőződésem, hogy az a téma, amelyet ez a törvényjavaslat feldolgoz, egy rendkívüli súlyú kérdés, amihez a törvényhozók csak rendkívüli felelősséggel állhatnak, ugyanakkor nagyon sajnálatos, hogy az, amit önök beterjesztettek, ezt a f elelősséget nem képviseli, hanem kifejezetten felelőtlen módon bánik ezzel az igen komoly kérdéssel.
