Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 4 (320. szám) - Egyes törvényeknek a közgyűjteményekben őrzött, vitatott tulajdonú kulturális javak visszaadásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik):
2663 Több minden elhangzott itt az előterjesztő, illetve a kormánypárti képviselők részéről, amire majd időközben szeretnék válaszolni. Ott kezdeném legelőször is, hogy én úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat nem első a sorban, és lehet, hogy nem is az utolsó a tekintetben, hogy itt az állam a közgyűjteményekben felhalmozott kincsek sorsát merőben új pozíciókba kívánja helyezni. Az első ilyen, hát finoman szól va is meglepő javaslat a kölcsönzött kulturális javak törvényjavaslata volt, amelyet én csak úgy összegeztem itt, a Ház nyilvánossága előtt is, hogy előfordulhat, hogy egyes nemzeti nagytőkések járvakelve, mondjuk, a Nemzeti Galéria termeiben megmegtetsz ik nekik egyegy kép, és ha találnak hozzá olyan minisztert, akkor igen, mivel az időkorlátot is el kívánják önök törölni, lehet, hogy 99 évre is megkaphatnak ingyenesen magyar műkincseket úgy, hogy a miniszter kijelöli a nemzeti nagytőkések által birtokol t kastélyt, és nyilván szeretik a szépet maguk körül, majd berendezik ezekkel a műkincsekkel. Ez ezen törvény alapján simán elképzelhető. Ezek után jött ez a másik törvényjavaslat, ami mondom még egyszer, egy rendkívüli felelősségű, rendkívül komoly súlyú téma, és valóban, igaza van abban L. Simon László képviselőtársunknak, hogy a rendszerváltozás adós nagyon sok tekintetben, az elmúlt 24 évben nagyon sok mulasztása volt a mindenkori kormányzatoknak, és ez is egy olyan kérdés, amelyet jó lenne most már egy szer s mindenkorra megnyugtató módon rendezni. De ez meggyőződésünk szerint minden, csak nem megnyugtató módon fog rendeződni. Mivel tehát, mondom még egyszer, én úgy gondolom, és nyilvánvalóan ez egy folyamatnak egy többedik lépése, ezért fölmerülhet a ké rdés joggal, hogy akkor mi lesz a következő lépés. Illetve, hogy miért van ez az egész folyamat, mi volt az alap kiváltó ok, mi felé haladnak a kormánypártok, mire akarják önök felhasználni a törvényhozás épületét. Nagyon remélem, hogy ezekre a kérdésekre előbbutóbb megnyugtató választ fogunk kapni, mert amit most itt előttünk látunk, az egy rendkívül veszélyes szituáció. Amit a törvényjavaslat tartalmaz, az három elemre bontható értelmezésem szerint. Egyrészt az állam szerepére, másrészt az úgynevezett ör ökösök szerepére, harmadrészt pedig azokra a bizonyos tárgyakra, amikről szó van. Lássuk itt először az állam kérdését! Minden költséget az államnak kell vállalnia akkor, amikor be kell bizonyítania magáról, hogy neki van joga birtokolni ezeket a tárgyakat . (23.20) És ha nem igazolható az minden tekintetben, hogy jogszerűen birtokolja azokat a bizonyos tárgyakat az állam, akkor ez már alap lehet arra, hogy egy kormányrendelet szerint az állami tulajdonjogokat gyakorló adott szerv, tehát mondjuk, egy múzeum vezetője külön eljárásban megállapítsa, hogy ezek a tárgyak kiadhatóak. Tehát igen, valóban az, hogy megfordul a bizonyítás terhe, és minden kétséget kizárólag az államnak kell azt bizonyítania, hogy az a bizonyos tárgy jogszerűen került a birtokába, ez, é n azt gondolom, hogy nem kis feladat, és nem kis felelősségű feladat, hiszen azt, amit ezek a közgyűjtemények jelenleg birtokolnak, az - az én értelmezésem szerint - mindannyiunk kincse. A magyar nemzet kincse. Aki a nemzeti vagyon felett rendelkezik, anna k rendkívüli felelőssége van e tekintetben, és az, hogy hogyan történt ezen tárgyaknak a rendszerezése, nyilvántartása, azt gondolom, hogy Lázár János képviselőtársunknak, illetve államtitkár úrnak igen elnagyolt volt az a kijelentése, amit pontosan a Sigr ay Antalféle perben fogalmazott meg, miszerint, idézném, hova is írtam fel, mert annyira jellemző mondat volt, hogy “a múzeumok zsúfolásig tele vannak olyan tárgyakkal, amelyek nem képezik az állam tulajdonát”. Én azt gondolom, hogy finoman szólva vitatha tó ez a mondat, és ez a fajta kijelentés egyben ezen múzeumoknak a szakmaiságát ássa alá. Mintha itt mindenhonnan összerabolt vagyonok halmazán ülnének a múzeumvezetők. Én azt gondolom, hogy azért ennél sokkal szakszerűbben történtek a nyilvántartások a ré gebbi időkben is. Nem akarom ezzel menteni egy másodpercig sem a kommunista állam államosításait és az akkori eljárásokat.
