Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 4 (320. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A devizahitelesek megsegítése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2602 gazdaság?! Önök komolyan gondolták, hogy ezt majd ez a több százezer ember szépen, szó nélkül, az út széléről, az árokba borulva hagyni fogja és csendben tűrni fogja? Nem. Most annyi tör tént, hogy nagyon okosan és helyes módon a kilakoltatási moratórium kiírásával elérik azt a helyzetet, hogy lényegében a választásokig nem lesz a médiában látványos, házból való kirugdosás, nem lesz kisgyermekek földön húzása, nem fogják a rendőrök adott e setben rátörni a családra az ajtót. Láttunk már ilyet egyébként olyan esetben is, amikor még a végrehajtáshoz szükséges végzés sem volt meg, vagy bírósági szakaszban volt az ügy, mégis megjelentek a szervek, mégis elkezdték foganatosítani a kilakoltatást, és mondjuk, az otthonmentő civilek és a helyi jobbikos képviselő összefogása kellett ahhoz, hogy olyan tárgyalási pozíciót érjenek el, hogy egy kilencvenes éveiben lévő asszony kilakoltatása elmaradjon. Tehát tessék megérteni azt a nonszensz állapotot, hog y egy kétharmados felhatalmazással bíró kormány olyan jogi környezetet enged kiterjedni, sőt elburjánzani, amelyben kilencvenéves emberek kerülhetnek utcára, és nem is a saját tartozásuk miatt, hanem a már elhunyt fiuk vitatott tartozása miatt. Olyan gazda sági környezetben élünk, hogy háromszorosára nőhet a törlesztőrészlet a mindenféle logikai, objektív és észérv által indokolhatóhoz képest. És olyan helyzetben vagyunk, ahol teljesen mindegy, hogy ki a hibás a szerződés aláírásáért, de 2052ig lehet autóhi telszerződést aláíratni ügyfelekkel, addig, amíg 90 év feletti lesz az adós vagy éppen 100 éves lesz, a készfizető kezese több mint 120, és gondolhatjuk, hogy mi lesz abból az autóból készült kávéfőzőből, amit újrahasznosítanak, addigra, 2052re az is el fog rozsdásodni. A lényeg az, hogy lehet felelősséget keresni. A legundorítóbb érvelés az egész magyar politikai piacon az, hogy ne járjanak jobban a devizahitelesek, mint a forinthitelesek, vagy ne járjon jobban egyik hitelkárosultcsoport a másiknál. Kön yörgök, ki járt itt jól Magyarországon, aki hitelt vett fel? Hát a forinthiteleseket nem sújtotta ugyanúgy egyoldalú szerződésmódosítás, indokolatlan áthárítás, amit tegyük hozzá, 2001ben nyitottak ki, hiszen akkor vált lehetségessé az egyoldalú szerződés módosítások foganatosítása? És ne mondjuk azt, hogy ezért az akkori Orbánkormány követte el az ősbűnt, és ő a fő hibás, hiszen a hitelintézeti törvény 1995ös módosítása ágyazott meg annak, ami a későbbiekben bekövetkezett. Azt is látnunk kell, hogy az a szőnyegbombázás, ami devizahitelezés címszó alatt bekövetkezett, bizony a hitelek mintegy 70 százalékát az önök által sokszor emlegetett elmúlt nyolc évben helyezte ki, de már akkor is látni kellett volna és tisztán kellett volna látni, hogy a megoldás nem itt rejtezik. Most elénk letették - mint említettem - a kilakoltatási moratórium kiírását, meghosszabbítását. Ez önmagában támogatható, nemes cél; kicsit érdekes, hogy pont a választások tervezett hónapjáig kerül ez kiírásra, nem pedig a probléma megoldás áig, ahogy azt a Jobbik követeli. A Jobbik azt mondja - a megoldási csomagjának 3. pontja egészen pontosan az , hogy kilakoltatási és részleges végrehajtási moratórium legyen egészen addig, amíg önök nem teljesítik az ígéretüket, miszerint senki nem marad az út szélén. Hogy miért részleges ez a végrehajtási moratórium, arról egypár szót. Pontosan azért, mert mondjuk, önkényes lakásfoglalókat mi nem akarunk támogatni ebbéli tevékenységükben, tehát ha önkényes lakásfoglalókat, bűnözőket kell kitakarítani egy általuk jogtalanul elfoglalt ingatlanból, azt kell hogy mondjuk, ennek meg kell történnie egy jogállamban, a rend pártjaként csak ezt mondhatjuk. Az viszont elfogadhatatlan, hogy vitatott banki hitelek, vitatott kölcsönök miatt ártatlan polgárokat vegzálj anak olyan személyek - és itt már a végrehajtói szakágra szeretnék majd rátérni , akiknek nagyon sokszor a szükséges végzettségük sem volt meg ezen tevékenységhez, nem rendelkeztek a szükséges papírokkal és a szükséges végzésekkel, mégis odaálltak, és még is mint a halaskofák árusították ártatlan emberek tartozásait, jól felsrófolva azt. Nagyon sok olyan egyedi eset érkezik hozzánk - hogy idézzek egyet a számok szintjén , hogy 15 milliós tartozás a végrehajtó által felsrófolva 36 milliós követeléssé változ ott és transzformálódott, ami nonszensz és megmagyarázhatatlan. Nemcsak piacgazdaságban, egy bármilyen szinten a
