Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 10 (300. szám) - A szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
247 Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Staudt Gábor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. DR . STAUDT GÁBOR (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem új gondolatokkal kiegészíteni az előttem elhangzottakat. Azt előre kell bocsátanom, hogy mi is támogatni tudjuk az előttünk fekvő javaslatot. Néhány pontban meg is fogom indokolni, hogy miért, és néhány pontban rámutatok arra, hogy miért nyújtottam be több módosító javaslatot, kérve azt, hogy esetleg még tegyük együtt jobbá ezt az egyébként megfelelő irányba mutató törvénytervezetet. Megmondom őszintén, én azzal nem értek egyet, amit a szocialista képviselő Józsa István felszólalásában hallhattunk egy elég zavaros okfejtés után - amelyben az is szerepelt, hogy ő nem jogász, de azért jogilag ítéli meg ezt a szöveget , hogy mondvacsinált indokokkal ne támogassanak egy egyébként megfelelő javaslatot. Én úgy gondolom, ha túlnyomó többségben támogatható célok és megfogalmazások vannak egy törvényben, akkor azt jogalkotóként igenis támogatnunk kell. S ahogy az előző javaslatnál is elmondtam, itt is egy egyfajta európai unió s jogharmonizációról van szó, ebben az esetben is egyébként egy jó irányba ható európai uniós jogharmonizációról. Nekünk alapvetően nem ez a problémánk az Európai Unióval, és ha csak ilyen javaslatok kerülnének elénk, amelyek például a szerzői jogok terüle tén egyfajta jogharmonizációt és megfelelő jogvédelmet biztosítanak, akkor ezzel nem is lenne semmiféle probléma, sőt támogatnánk. Egyébként ez azt a koncepciót támasztja alá, amit mi mindig is megfogalmaztunk, nevezetesen hogy az az Európai Unió, vagy ha szabad így fogalmaznom, a nemzetek Európája koncepció, amit mi vallunk, kiterjedhet az együttműködésre, kiterjedhet az emberek jogvédelmére, de soha nem jó, ha ezen túllép. Sajnos számtalan törvényjavaslat kapcsán, amire most nem térnék ki, mert ezt oly so kszor elismételtük, de a nemzeti szuverenitást sérti, ez a javaslat azonban hál’ istennek nem ilyen. Nem ismételném el azokat a statisztikákat, amiket az árva művek esetében az előttem felszólalók megtettek. Valóban nagyon sok olyan mű van Európaszerte, a kár könyvek vagy filmalkotások, és minél régebbi művekről beszélünk, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a szerző személyét, hollétét vagy tartózkodási helyét nem tudjuk, és ezekben az esetekben egy jelentős közérdek - bizonyos esetekben akár magánsz emélyek érdeke is, de most beszéljünk először a közérdekről - indokolhatja azt, hogy ezeknek a műveknek a felhasználása, illetőleg első körben a digitalizálása és az internetes elérhetővé tétele megvalósuljon. Ezt a közérdeket maximálisan támogatni tudjuk. Hatalmas összegeket emésztett fel az egyébként számtalan esetben teljesen értelmetlen vagy legalábbis csak jogi relevanciával bíró kutatás. Elég arra gondolni, hogy olyan fényképfelvételek, amelyek akár a XX., akár a XIX. századnak a tanúi voltak, felhasz nálása milyen nehéz, ha nem tudjuk, hogy ki készítette az adott felvételt. Tehát nemcsak könyvekről vagy egyéb művekről van szó, amelyek esetében nagyobb százalékban tudható a szerző, bár a statisztikák alapján még itt is 1020 százalék közé tehető azon ír ott művek aránya, amelyek esetében ez nem meghatározható. Én itt egy fontos különbséget tennék. Az alkotmányügyi bizottságban is megkérdeztem és a törvényben is szerepel, hogy azokban az esetekben a magyar szabályozás ugyanúgy megmarad, amikor nem közcélra próbálják felhasználni ezeket a műveket, hanem egy magánszemély vagy egy cég próbálja azokat felhasználni, akár üzleti célra egy megfelelő jogosult kutatás után, engedélyt kérve a hivataltól, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától, s ezeket fel tudja has ználni. Egyébként a hatályos magyar szabályozás elég pontos és hál’ istennek körültekintő, amikor meghatározza azt, hogy akár üzleti célra felhasználva ezt meg lehet tenni. Az ilyen esetekben az esetleges szerzői jogi díjakat letétbe kell helyezni, és csak azután kezdhető meg a felhasználás - most az üzleti célú felhasználásról beszélek , és öt évig jelentkezhet a jogosultja, tehát a művek szerzője, hogy ő ezt az összeget szeretné megkapni. Amennyiben viszont ez nem történik meg, akkor közérdekű célra ford ítandó ez az összeg. Szerintem a törvény ilyen szempontból tehát jó szabályozással bír.
