Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 25 (316. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről, valamint a Költségvetési Tanács véleménye Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. MORVAI KRISZTINA (Európai Parlament magyarországi képviselője):
2110 Arra szeretném kérni önöket, hogy úgy dö ntsenek, hogy azt a különbséget, ami van aközött, hogy elvben, ahogy mondtam, teljes jogú európai uniós tagállam vagyunk, és ami egy ezzel kapcsolatos természetes elvárása lenne az embereknek, a polgároknak, életszínvonalat, közérzetet, közbiztonságot és a többit tekintve, és a valóság, a sokak számára ott lévő valóság a harmadik világbeli életérzés és körülmények között, azt csökkentsék. Egy rövid kis történettel szeretném illusztrálni, hogy mit is értek az alatt, hogy harmadik világbeli körülmények. Itt n agyon ideje lenne, hogy a pártok most már ne csak egymást vádolják emiatt, hanem végre próbáljanak meg valamit tenni ennek a megváltoztatásáért egy tudatos értékrend mentén. A történet úgy szól, hogy volt egy magyar nagyváros iskolai csoportja, amelyik elm ent osztálykirándulásra egy másik településre. Az osztálykiránduláson az egyik gyereknek ellopták a pénztárcáját pár ezer forinttal, és a legolcsóbb fajta mobiltelefonját. Ez a gyerek nagyon keservesen zokogni kezdett, és azt mondta, hogy miért pont velem történt ez, amikor amúgy is mi vagyunk a legszegényebbek az osztályban, mi olyan szegélyek vagyunk, nekünk ezt nagyon nehéz lesz pótolni. Néhány jóérzésű osztálytársa körülvette, elkezdtek beszélgetni vele. Elmondta a gyerek, hogy bizony az ő szülei deviza hitelt vettek fel, nem valami luxusdologra, hanem az otthonuk felújítására, néhány millió forintot, ezt a kölcsönt már régen letörlesztették, de még mindig ugyanannyit kell fizetniük, nagyon megemelkedett a törlesztőrészletük, és emiatt az édesapjának a cs aládot hátrahagyva el kellett mennie külföldre dolgozni. Így már értették az osztálytársak, hogy ez a gyerek miért olyan szomorú mindig, miért látják mindig azt, hogy annyira magába roskadva olyan szomorúan ül a padjában. Ennek a kis történetnek a kapcsán négy elemét szeretném bemutatni ennek a bizonyos harmadik világbeli életérzésnek és körülményrendszernek, amin kérem, hogy változtassanak. Az első ezek a hatalmas különbségek, ezek az óriási társadalmi különbségek, hogy itt élünk egy európai országban mind nyájan magyarként, és akár egy általános iskolai osztályon belül is olyan hatalmas különbségek lehetnek gyerek és gyerek, család és család, ember és ember között. Aki járt már a harmadik világban, ott tapasztalja azt, hogy egyfelől van egy szűk kis elit - régebben úgy nevezték, hogy latinamerikanizálódás, amíg LatinAmerika egy kicsit el nem kezdett öntudatra ébredni , amelyik lakóparkokban, biztonsági őrökkel, fegyveres őrökkel körülvéve a gyerekeit külön iskolába hordva egy egészen külön világban él, és ugyanakkor van nagyonnagyon sok olyan ember, aki meg totális nyomorban él. (14.30) Attól félek, és azt látom, hogy sok szempontból ebbe az irányba közeledünk, tehát óriási különbségek vannak emberek között. Nyilvánvalóan legalábbis azokat, akik abban az igazi nagy szegénységben élnek, kellene felemelni, és a költségvetésben is olyan döntéseket kellene hozni, amelyek ebbe az irányba mutatnak. Itt is egy szabálysértés vagy egy bűncselekmény történt ezzel a lopással, és az a tipikus helyzet állt elő, hogy a szegény, a nyomorúságban lévő, a szerencsétlen embert sokkal jobban sújtja a legkisebb súlyú szabálysértés vagy bűncselekmény is. Én most már szégyellem, hogy büntetőjogászként teljes természetességgel használtam éveken, évtizedeken át azt a kifejezést, ho gy kisebb súlyú vagyon elleni bűncselekmények. Igen, lehet, hogy ez egy terminus technicus, de az, amit mi úgy nevezünk, hogy kisebb súlyú vagyon elleni bűncselekmények, az az emberek életét határozhatja meg, nemcsak úgy, mint ebben a történetben, hanem úg y, mint ahogy a vidéket járva talán önök is tapasztalják, ha beszélgetnek az emberekkel. Beszélgetnek azokkal például, akik magyarázatot adnak a városi embernek arra a természetes kérdésére, hogy de hát miért nem termelnek legalább. Ha olyan szegénységben élnek az emberek faluhelyen, hát miért nem termelnek? Meg miért nincs egypár tyúkjuk, mint a régi szép időkben? Miért nincs veteményeskertjük? Hát azért, kedves képviselőtársaim, mert ellopják. Ezért már most mondom, hogy nagy hangsúlyt kellene fektetni a bűnmegelőzésre, bűnfelderítésre, bűnüldözésre, és úgy, hogy legyenek tisztában vele, hogy ezek a bűnügyi
