Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 25 (316. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről, valamint a Költségvetési Tanács véleménye Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. MORVAI KRISZTINA (Európai Parlament magyarországi képviselője):
2111 statisztikákban kis súlyúnak tekinthető bűncselekmények vagy szabálysértések érintik a legsúlyosabban a legszegényebb és legnyomorúságosabb helyzetben élő embereket. Mert ugye, kezdünk - ahogy mondtam, megint csak hangsúlyozom - a harmadik világra hasonlítani abban, hogy a gazdag emberek meg tudják oldani a saját bűnmegelőzésüket azzal, hogy biztonsági őröket alkalmaznak, hogy zárt közösségekben élnek. A szegény emberek nem tudják. A szegény emberek úgy gondoskodnak a saját bűnmegelőzésükről, hogy például azt mondja nekem az idős asszony faluhelyen, hogy úgy döntöttem, hogy beviszem a tyúkokat a lakásba éjszakára, és velük alszom, talán akkor nem fogják m egint ellopni őket, mert most már újra nem fogok tudni újabbakat venni a nyugdíjamból. Ugyanakkor most itt vagyok, és tessék nekem tanácsot adni, hogy jó ötlet volte ez, mert ugyanakkor most jobban kell félnem attól, hogy bejönnek a lakásba, elvileg azért , hogy a tyúkokat ellopják, de a nyakamat is elvágják. Tehát nem kerülteme rosszabb helyzetbe ezáltal, hogy a tyúkokat éjszakára bevittem magammal? És ez nem egyedi helyzet. Nagyon sokan folyamatosan rettegnek a bűnözéstől, az úgymond kisebb súlyú bűnözés től. A másik dolog, amit ebben a történetben érintettem, a devizahitelesek helyzete. Itt, ezekben a padsorokban is már nagyon sok minden elhangzott ezzel kapcsolatban, aligha lehet újat mondani. De ebben a megvilágításban, amiben én próbálok beszélni, és a mire én próbálnám fölhívni a figyelmüket, hogy ez is olyan értelemben egy harmadik világbeli jelenség, hogy a harmadik világra, a volt gyarmatokra és részben jelenleg is egy újfajta gyarmati sorban lévő országokra jellemző az, hogy náluk gazdagabb hatalmak , náluk gazdagabb országok őket kizsákmányolható és kizsákmányolandó erőforrásoknak tekintik, kizsákmányolják a természeti kincseiket, kizsákmányolják a munkaerejüket, és kizsákmányolják adott esetben a bankjaik által az embereket. Ami a harmadik világbeli jelenség ebben, az leginkább az, hogy az államuk ezt hagyja. Tehát véget kell vetni annak, hogy kiszolgáltatottságban vannak az emberek, mert a saját államuk nem áll melléjük, hanem a gyarmatosítók, a kizsákmányolók, a bankok, a multik mellé áll. Érzem, h ogy elkezdődött valami, ott, az Európai Parlamentben is érezzük, hogy büszkébbek lehetünk Magyarországra, mert hiszen kezdjük fölemelni a fejünket; elindultunk valamilyen úton, kezdünk öntudatra ébredni. De kérem, hogy ezt még határozottabban folytassuk az önrendelkezésünk érdekében és többek között - ahogy most említettem - a devizahitelesek érdekében. Ennek a gyereknek is az édesapja, mint annyi más szülő, külföldre kellett hogy menjen azért, hogy a családját el tudja tartani. Nemrégiben beszélgettem egy történetesen kormánypárti képviselőtársammal utazás közben összefutva a repülőn, és vitatkoztunk ezen a kérdésen, hogy kivándorlás, tehát tömeges kivándorlás. Ő azt mondta, hogy na de hát ez egy jó dolog, hogy elmennek emberek szerencsét próbálni, ezt tudo másul kell venni, hogy ez egy, a globalizációval együtt járó jelenség. Biztos, hogy van ilyen is, de ugyanakkor például az a helyzet, amiben ez a kisgyerek és a családja él, engem sokkal inkább emlékeztet egy olyan jelenetre, ami az életem egyik legszomorú bb jelenete volt. Egy konferencián voltam Manilában, a Fülöpszigeteken, és a manilai repülőtér az egyik legszomorúbb helyszín, amit valaha az életemben láttam. Ott ugyanis sorozatban látunk olyan édesanyákat, akik búcsúznak a gyerekeiktől, mert akár, mond juk, diplomával a zsebükben elmennek Nyugatra munkát végezni, ilyenolyan munkát, például háztartási munkát vagy egyéb pénzkereső tevékenységet, azért, hogy hazautalják a pénzt, és el tudják a családjukat tartani. Bizony, keserves érzés látni azt, ahogy a gyerek csimpaszkodik az édesanya vagy adott esetben az édesapa nyakába, és könyörög, hogy anya, ne menj el, vagy apa ne menj el. Oda jutottunk, hogy Magyarországon is ilyen gyerekek sokasága él. Azt kérem, hogy amikor a költségvetésről döntenek, akkor legy enek ezek a családok, ezek a gyerekek is a szemük előtt, és olyan értékrendet válasszanak, ami erről a harmadik világbeli útról visszafordítja Magyarországot.
