Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 24 (315. szám) - Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről, valamint a Költségvetési Tanács véleménye Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BARTOS MÓNIKA (Fidesz):
1995 sem tekinthető biztosnak, még a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék is ezt mondja. Egyedül önök nem hajlandók tudomásul venni. Tehát nagyon kockázatos év elé néz Magyarország, ez a költségvetés talán fél évet megáll, de látszik, hogy a z utánam a vízözön megközelítés jegyében, homokra építették ezt a kártyavárat, és félő, hogy az egész magyar gazdaság, az összes magyar ember kockázatot fog viselni az önök felelőtlen gazdálkodásáért. Kérem, ne tegyék, vonják vissza ezt a költségvetést, és hozzanak ide egy stabilabbat. Köszönöm szépen. ELNÖK (Balczó Zoltán) : A következő felszólaló Bartos Mónika, a Fidesz képviselője. Képviselő asszony! BARTOS MÓNIKA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A megmara dásunk a tét. Így fogalmazott Ékes József képviselőtársunk a nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégia és a hozzá kapcsolódó országgyűlési határozat általános vitájában, és akkor született kis unokája fényképét tartotta a kezében. Sokszor eszembe jut e z a pillanat és ez a mondat. De miért hozom ezt képviselőtársaim elé a 2014es költségvetési tervezet általános vitájában? Van egy gondolat, amelyet a fenntarthatósággal foglalkozó professzorok sokszor említenek, ez pedig az a mondat, hogy ahol a pénzed, o tt a szavazatod. (19.10) Most is számokról és pénzről folyik a vita, arról, hogy a közös anyagi erőforrásunkat, a magyar költségvetésben szereplő forrást hogyan osszuk, mire fordítsuk, merthogy ennek az összegnek az országot, a nemzetet, a jövőnket kell sz olgálni. Annak, aki a fenntartható fejlődés bizottságában ül, nagyon nehéz áttekinteni a költségvetést, hiszen a fenntarthatóság minden területet átsző, és minden területben jelen kell hogy legyen, ezért nem elég csak egy költségvetési fejezetet vagy egy s ort szemlélni, az egészet kell nézni. Azért sem könnyű a fenntarthatósági megközelítés, mert most először kötelez bennünket egy nagy többséggel elfogadott országgyűlési határozat arra, hogy a keretstratégiába foglalt, a magyar nemzet hosszú távú, sikeres f ennmaradását célzó alapelveket és stratégiai célkitűzéseket a jogalkotásban, többek között a költségvetés elfogadásakor folyamatosan érvényre kell juttatni. Tehát a kérdés az, hogy szolgáljae ez a költségvetés a megmaradásunkat, szolgáljae a fenntartható jövőnket. Ahogy a keretstratégiában is szerepel, a fenntarthatóság nem egyenlő a környezetvédelemmel. Ha a fenntarthatóságra gondolunk, akkor két szót érdemes fontolgatnunk, ez pedig az egyensúly és a harmónia, mert valóban itt a környezet, a társadalom, vagyis az ember és a gazdaság harmóniájáról van szó. Minél többet töprengek ezen a három pilléren, úgy gondolom, egyre megerősödik bennem az a gondolat, hogy az ember mégis a legfontosabb, hiszen mi vagyunk azok, akik sok mindent okozunk, és mi vagyunk azo k, akik sok mindent meg tudunk oldani. Van egy olyan mondás, hogy sok minden a fejben dől el, és ahogy ezt az Agydíjas Freund Tamás professzor úr fogalmazza, az agy a legnagyobb immunszerv. Ez azt jelenti, hogy ha a fejünkben rend van, ha a lelkünkben ren d van, ha bennünk harmónia van, akkor a környezeti és gazdasági tényezőket is úgy tudjuk alakítani, hogy azok a fenntartható jövőt, a fenntartható országot szolgálják. Talán emlékeznek, képviselőtársaim, a Maslowféle szükségleti piramisra. Ennek az a lény ege, hogy az emberek csak azután tudnak problémákat megoldani, problémákon gondolkodni, miután jóllaktak, miután biztonságban érzik önmagukat és a családjukat, és miután szeretetteljes környezet veszi őket körül és megbecsülés övezi őket. Ha ez nem áll fön n, akkor nem tudnak problémákon gondolkodni, nem lesznek kreatívak, nem tudnak fejlődni. Mindannyian tudjuk, hogy a
