Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 9 (299. szám) - Magyarország Alaptörvényének ötödik módosítása című törvényjavaslat általános vitája - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
110 nyilván az európai intézményekkel, de szórakoznak a m agyar állampolgárokkal, illetve a magyar parlament képviselőivel. Van egy kifogás európai fórumok részéről, erre betesznek egy olyan látszatmegoldást, amit maguk sem gondolnak komolyan. Amikor rákérdeznek, hogy ennek az érvényesülését mégis hogyan képzeli el Gulyás Gergely, természetesen a szokásos fideszes cinikus mosolyt látjuk. Ez a nemzeti cinizmus rendszere. Önök a saját alaptörvényüket sem veszik komolyan. Olyan szabályokat javasolnak most alaptörvénybe, amelyekről önök is pontosan tudják, hogy nem ér nek semmit. Maguk sem gondolják komolyan azt, amit ide letesznek az asztalra. Végezetül pedig arról szeretnék szólni, hogy bár az egyháztörvény kapcsán szintén van egy pozitív elmozdulás ebben a javaslatban, az alapproblémát itt sem oldja föl az Országgyűl és. Az külön nevetséges és az elmúlt három év jogalkotási munkájának színvonalát minősíti, hogy azon a kalandos júliusi estén, amikor az első egyháztörvény megszületett - azt hiszem, ebből is már három született meg, ha jól kalkulálok , Semjén Zsolt azt k iabálta bele az éjszakába, hogy ez egy jogalkotási remekmű, aztán ezt a jogalkotási remekművet párszor még vissza kellett hozni az Országgyűléshez. Úgyhogy arra kérném az államtitkár urat, illetve Gulyás képviselőtársamat, hogy ezekkel az öndicsőítő jelzős szerkezetekkel kicsit óvatosabban bánjanak, mert… (Gulyás Gergely: Milyen öndicsőítő? - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Egyet mondjál legalább!) (20.50) Például akkor, amikor jogalkotási remekműnek neveznek valamit, ami utána kétszer még ide visszajön, például akkor, amikor egy alaptörvényt a miniszterelnök és Semjén miniszterelnökhelyettes úr gránitszilárdságúnak és ércnél maradandóbbnak nevez, aztán utána valahogy mégis ehhez vissza kell itt térnie az Országgyűlésnek. Az alapvető vitá nk az egyháztörvénnyel kapcsolatban az volt, hogy azt állította az LMP 2011 nyarán is, hogy az egyházak elismertetésének bírói úton kell történnie úgy, ahogy az eddig is volt. Ha problémája van a parlamentnek azzal, hogy adott esetben az egyházi minőséggel visszaélnek különböző szervezetek, ez nem indok arra, hogy a bírói fórumtól az egyházak elismertetésének a jogát elvonják. Mondok egy példát: nemcsak az egyházak, hanem mondjuk, pártok, társadalmi szervezetek és cégek is bírói úton kerülnek bejegyzésre Ma gyarországon. Pontosan tudjuk azt, hogy az elmúlt 2025 évben hányszor próbáltak meg cégeket is úgymond falból létrehozni és a társasági jogi intézménnyel visszaélve céget alapítani, mégsem merült fel senkiben az, hogy ezért holnaptól politikai döntést kel lene hozni, mondjuk, a cégek bejegyzéséről. Abszurditás! Akkor, amikor a vallás- és lelkiismereti szabadság érvényesülését közvetlenül biztosító intézményről van szó, vallási közösségekről, egyházakról, amikor egyébként helyesen kimondja alkotmányos szabál y az állam és egyház szétválasztását, akkor egy világnézetileg meghatározott intézmény elismertetését, ahol ráadásul az egyik ismérve az egyházi minőségnek pontosan a rendezett hitelvek, azt idehozni politikai döntésre, ez egy teljes abszurditás. Ha valami t helyre kellett volna tenni az egyháztörvényben, az pontosan az, hogy ne szülessen politikai döntés vallási közösségek elismertetéséről. Ha egyszer állítjuk azt, hogy az állam és az egyház szétválasztva működik, ha egyszer hiszünk az egyenlő tisztelet, il letve az egyenlő méltóság elvében, akkor ezzel összeférhetetlen az, hogy egy politikai testület vizsgáljon meg adott esetben hitelveket. Semmilyen biztosítéka nincsen arra a parlamentnek akkor sem, ha önök hisznek abban, hogy a hatalmuk örökké fog tartani, hogy nem lesz Magyarországon adott esetben egy olyan parlamenti felállás, ahol politikai döntéssel fognak majd elismertetni olyan vallási közösségeket, amelyek valóban vissza akarnak élni ezzel a minőséggel. Ha politikai döntéssé teszik, illetve politikai döntéssé tették az egyházak elismertetését, akkor önök lehet, hogy biztonságban érzik magukat addig, amíg önök vannak hatalmon, ha fordul a kocka, ’14ben, ’18ban, ’22ben, bármikor, akkor nagyon könnyen ebben a kérdésben is a fagyi visszanyalhat. A poli tikai döntés sokkal kisebb biztosíték a társadalom számára, hogy adott esetben az egyházi minőséggel nem élnek vissza csalárd módon, mint ha egyébként kemény garanciális szabályok mellett a bíróságok kezében hagyta volna a parlament ezt a jogot.
