Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 1 (307. szám) - A Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Alapjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
1086 jogalkotói cél, hogy az alap nem pénzvagyont is szerezhessen, illetve gazdálkodási körében a megszerzett vagyont értékesíthesse. Összességében a törvény alk otójának szándéka a szövetkezeti hitelintézeti szektor újraszabályozása, modernizálása, hosszú távú működésük biztosítása, intézményi rendszerük garantálása, ami kiemelkedően fontos a mai pénzügyi intézményrendszer hatékonyságának javítására, ami véleménye m szerint sürgető feladat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : A következő felszólaló Tukacs István, az MSZP képviselője. TUKACS ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elhangzottak, mármint az előttem elhangzott mondatok arra utalnak, hogy egy teljesen logikus és normális folyamatnak vagyunk részesei, ahol létrehozunk egy törvénytervezettel egy alapot, amely része lesz a költségvetésnek , és ebből az alapból lehet finanszírozni a takarékszövetkezetek erőltetett integrációjának költségeit. Ugyanakkor újra hadd utaljak vissza arra a tényre, amit már a kisebbségi vélemény ismertetésekor elmondtam, hogy az integráció körülményei voltak olyano k, ami miatt ez a logika elfogadhatatlan. Ha visszamegyünk az időben, akkor azt láthatjuk, hogy ezeknek a takarékszövetkezeteknek az életében - néhány kivételtől eltekintve - teljesen normálisan folytak a folyamatok, és azt az érvet, amely szerint a takaré kszövetkezetek tagjai ezekben a döntésekben nem játszottak igazán szerepet, azért kell visszautasítani, mert a szabályozás a lehetőséget adta meg nekik, hogy tagként dönthessenek a saját pénzintézetük sorsáról. Az ezt megelőző törvénytervezet tehát ezt a l ehetőséget elveszi tőlük. Hadd folytassam egy kicsit még a kényszerintegráció törvényének kritikájával. Azt a takarékbankot, amelyet a takarékszövetkezetek hoztak létre, a Magyar Fejlesztési Bank és a Magyar Posta megjelenésével és többségi tulajdonlásával gyakorlatilag állami irányítás és befolyás alá veszi a kormány, méghozzá úgy, hogy hatósági jogosítványokkal is felruházza ezt a bizonyos bankot. Magyarul, az az abszurd helyzet áll elő, hogy a takarékszövetkezetek tulajdonosként a tulajdonuktól kapnak ut asításokat. Tehát megismétlem: létrehoztak egy bankot, amely bank most utasítja, sőt szankcionálhatja őket. Mert azért attól a ténytől nem kell eltekinteni, hogy a takarékszövetkezetekre ez a törvény sajátos, egyéb pénzintézetektől egyébként eltérő és kemé nyebb szabályozásokat vezetett be. Hadd említsem ennek példájaként azt, hogy a 90 napon túli lejárt kintlévőségek esetében egy olyan határt szab meg, hogy 10, majd a következő évben 12 százaléknál már szankcionálhatják őket. Ez más pénzintézetek esetében á tlagosan 14,5 százalékos, tehát egy jóval lazább szabály. Ezek azok a helyzetek, ami miatt ezt a törvényt - mármint az elfogadottat - nem igazán lehetett támogatni, és most sem érthető, hogy miért kellett beavatkozni ebbe a helyzetbe. Kicsit ahhoz lehetne hasonlítani ezt az ügyet, mint amikor átsegítik a nagymamát a zebrán, csak ő nem akar átmenni. A takarékszövetkezetek tagjai és vezetői folyamatosan tiltakoztak ez ellen a törvény ellen, és folyamatosan hivatkoztak olyan elvi döntésekre vagy előkészítő fol yamatokra, amelyek során a miniszterelnök úrtól kezdve egészen az illetékes kormánymegbízottig - ha jól mondom a titulusát - mindenki azt állította, hogy nem fog a kormány beavatkozni döntő módon a takarékszövetkezetek életébe, és ezt mégis megtette. Megte tte úgy, hogy a törvény előkészítésébe az ígéretei ellenére nem vonta be a takarékszövetkezeteket, nem vonta be az érintetteket, nem akarta velük megbeszélni azt, hogy mi történik majd, és nem akart tudni arról a törvény elfogadásának egyébként igen rövid fázisában, hogy nekik más véleményük van, és ezt jó lenne megbeszélni. Azért utalok újra arra, hogy az elfogadás igen rövid időtartamában nem történtek ilyen egyeztetések, mert mint bizonyára képviselőtársaim emlékeznek rá, ez a bizonyos törvényelfogadás l óhalálában történt a nyár elején, a tavaszi ülésszak zárásaként, úgy, hogy nemcsak a szakmai
