Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 30 (306. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - JÁMBOR NÁNDOR (Jobbik):
1062 Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönjük szépen. Tisztelt képviselő ú r, ha jól érzékelem, a kormány nevében most nem fognak reagálni a napirend utáni hozzászólására, így megyünk tovább. Következik Jámbor Nándor képviselő úr, Jobbik: “A pákozdi csata emlékére” címmel. Öné a szó. JÁMBOR NÁNDOR (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tegnap emlékeztünk az 184849es forradalom és szabadságharc jeles eseményére, a pákozdi csatára. Az emlékezés késztetett napirend utáni felszólalásra. A Velenceitótól északra, a PákozdSukoróPátka háromszögben vívott csatában Móga altábornagy sereg ei vereséget mértek a Jellasics horvát bán által vezetett seregre. A győzelem jelentős katonai következményein túl erkölcsi, politikai hatása miatt vált a magyar honvédelem jelképévé. A Habsburg Birodalom keretein belül nem létezett önálló magyar hadsereg, a magyar ezredek az egységes császári hadrendbe tartoztak. A magyar katonák a birodalom teljes területén teljesítették szolgálatukat, nem csak Magyarországon. A Batthyánykormány elsőként a Nemzeti Őrsereg felállítását kezdeményezte, majd 1848 májusától a z önálló magyar hadsereg szervezésébe is belefogott. A munka hatékonyságát jól mutatja, hogy fél éven belül már százezer főből állt a magyar honvédség. Nem véletlen, hogy a szabadságharc fegyveres konfliktusa nem a császári hadsereg, hanem a horvát bán, Jo sef Jellasics támadása miatt robbant ki. Jellasics, aki a Batthyánykormány minden tiltakozása ellenére pozíciójában maradhatott, 1848 augusztusának végén fegyveres provokációt kezdeményezett Magyarország ellen: először megszállta Fiumét, majd szeptember 1 1én átlépte a Drávát, hogy - az uralkodó állítólagos parancsára hivatkozva - ”rendet tegyen” Pesten. A honvédség tehát teljes zűrzavarban várta Jellasics érkezését, miközben mindenki tisztában volt azzal, hogy a magyaroknak két lehetőségük van: vagy legyő zik a horvátokat, vagy ellenkező esetben a bán bevonul Pestre, és megsemmisíti az eddigi vívmányokat. Az, hogy Pákozd mellett végül az első forgatókönyv valósult meg, a szeptember 16án megalakuló Országos Honvédelmi Bizottmány érdeme volt, mely a dunántúl i visszavonulással egy időben, Kossuth Lajos vezetésével toborzásba kezdett az Alföldön, és szeptember 28áig megközelítőleg 16 ezer újoncot mozgósított. Ezen a napon Jellasics már Székesfehérvárt is elfoglalta, a királyok városától északra azonban felsora kozott a magyar sereg, amely körülbelül 27 ezer főt és 80 ágyút tudott harcba küldeni. A szeptember 28ai haditanácson a magyar oldalon harcoló császári és királyi tisztek Móga János személyében megválasztották a küszöbön álló csata főparancsnokát, az altá bornagy utasítására pedig a honvédek a PátkaSukoróVelence vonalon még aznap elfoglalták állásaikat. Mivel Jellasics mind létszámban, mind a csapatok képzettségét tekintve fölényben volt, Móga nem vállalta a támadás kockázatát, de a bán esetleges támadása esetén - ami szeptember 29én reggel be is következett - hajlandó volt megvívni az ütközetet. Jellasics pákozdi haditerve a következőképpen épült fel: a bán a Pátka mellett állomásozó magyar jobbszárny visszaszorítása után frontális támadást akart indítan i a honvédek centruma ellen, majd - egy bekerítő hadművelet segítségével - később a Velenceitóba szorította volna Móga seregét. Az ütközet kezdetben Jellasics várakozása szerint alakult, ugyanis a Kempen vezette balszárny sikeresen kiűzte Guyon Richárd eg ységeit Pátkáról, ám a döntő roham két alkalommal sem hozott eredményt. Jellasics seregei megtorpanását látva úgy határozott, kockáztat, ezért megindította a frontális támadást a magyar centrum ellen, de a honvédek tűzereje nyomán az offenzíva újra és újra kudarcba fulladt. Bár közelharcra ezen a szakaszon nem került sor, a horvát bán a délutáni órákban - Kempen tábornok sürgetésére - úgy döntött, visszavonul, fegyverszünetet kér Mógától. Miután az ütközet a császári oldalon 200, a magyar oldalon pedig mind össze 7 áldozatot követelt, a menekülést semmi sem indokolta, ugyanakkor viszont bebizonyosodott, hogy a magyarok jóval
