Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 30 (306. szám) - Egyes törvényeknek a rezsicsökkentés végrehajtásához szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP):
1031 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Megmondom őszintén, egy igen rövid és velős felszólalással próbálkoztam volna, ha az előtte levő kétperces attak nem inspirált volna más dolg ok kifejtésére. A velős része a hozzászólásomnak az lett volna és az is, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt részéről üdvözölni kell és üdvözölni tudjuk az előterjesztést, amely folytatja a rezsicsökkentés folyamatát, amelynek mértéke és technikája, ahogy e zt korábban is mondtuk minden alkalommal, olyan szintű, amely nem veszélyezteti még az ellátásbiztonságot, nem veszélyezteti a mindennapos életünket, és nem veszélyezteti a társaságok működését sem. Ezt mindenki tudja, aki egy kicsit benne van az energetik ában, valami lövése van hozzá vagy tán még szakértője is, hogy ez a további 11,1 százalékos csökkentés a magyar energetikai rendszerben benne van. Tehát úgy tudjuk továbbítani a lakosság felé ezt az árelőnyt, hogy nagy kockázatot az előterjesztő és az elfo gadó képviselők, tehát az Országgyűlés nem vállal e tekintetben. (21.10) Több minden elhangzott ebben a vitában ezzel a csökkentéssel kapcsolatban, elsősorban különböző gazdasági összevetések: mi történt 2002ben, mi történt az azt megelőző időszakban, hog y privatizálták egyik napról a másikra a magyar energetikaszektort, és az is, hogy mikor milyen nyeresége volt az energiaiparban részt vevő erőműveknek. Itt ugye, tipikus szocialista magatartás, a szezont és a fazont szoktuk - szokták, helyesebben - kevern i (Kovács Tibor: Szoktuk, az helyesebb!), szokták keverni, nevezetesen arról van szó, hogy az energiatermelésben nincs hatósági árszabályozási jogkör, ott nincs a tekintetben a mindenkori kormánynak ráhatása arra, hogy milyen áron értékesítik az energiater melők a megtermelt energiát a felhasználók, illetve a kereskedők, majd az egyetemes szolgáltatók felé. Itt valóban az erőművek között verseny van, az tud a piacon maradni, aki hatékonyabban, jobban tud dolgozni. E tekintetben azért az elmúlt húsz év és ben ne az önök által vezetett nyolc év nem volt igazán biztató. Azt kell mondanom, hogy érdekes egybeesések voltak az árképzésben az erőművek között. Azt kell mondanom, hogy az energiarendszer privatizálásakor biztosított 8 százalé kos extraprofit és azon felül megtermelt további profitmennyiségek ellenére a magyar erőművek állapota az elmúlt közel húsz év alatt nem sokat javult. Ha megnézzük azt, hogy hány hatékonyságnövelő program volt, hány hatékonyabb turbina létesült az országba n, milyen módon zártak be erőműveket, akkor azt kell mondanom, hogy ebben csodát ne várjunk. Hiába volt az úgynevezett extraprofit, de mint mondtam, ebben nagy szerepe az államnak nem volt és nem is lehet, hogy milyen módon alakítja ki a nyereségességét az adott erőművi szektor. (Dr. Józsa István: A legkorszerűbb a debreceni! - Göndör István: Csepel?) A másik része az erőműveken túl a hálózatfejlesztés. A lelke tulajdonképpen ezeknek a hálózatoknak, amely eljuttatja az energiát, mondjuk a villamos energiát a fogyasztókhoz, az a Mavir, az egy állami tulajdonú cég, amelyen keresztül tudnak a további leágazásokkal eljutni az emberekhez a szolgáltatók. De azt hozzá kell tenni, hogy pár éve, azt hiszem, tavaly télen az a fajta korszerűsítés, azok a fajta komoly beruházások nagyon jól vizsgáztak, amikor egyszer SzabolcsSzatmárBereg megyében napokig nem volt áram a vezetékrendszer összeomlása miatt, majd a következő hónapban Veszprém megyében, majd Vas megyében és majd Zala megyében. Tehát ezek azért, ahogy monda ni szokták sportos nyelven, nézzünk a táblára, ezek az eredménytelenségek azért mutatják azt a dolgot, hogy milyen módon sikerült ebből az extraprofitból úgymond hálózatfejlesztésre, korszerűsítésre, üzemstabilitásra fordítani a nyereséget. Azt kell mondan om, hogy azt lehetett látni mindenhol, hogy ahol lehetett, a költségeket olyan módon csökkentették, hogy az már - mint ahogy a példák is mutatták - erősen veszélyeztette az ellátás biztonságát. Azt is hozzá kell tenni, hogy ezen kívül még az üzemeltetésben is külön jogszabályt kellett ahhoz nekünk hozni az elmúlt időben, hogy legyenek ügyfélszolgálatok. Mindenhol leépítették az ügyfélszolgálatokat, a szegény, szerencsétlen fogyasztó sakkozhatott, hogy melyik településeknél tud személyes kontaktust teremteni az adott szolgáltatóval.
