Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. július 4 (295. szám) - Bertha Szilvia (Jobbik) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Nem mindegyik munkahely ér ugyanannyit?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BERTHA SZILVIA (Jobbik):
452 NYAKÓ ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen. Természetesen nem fogadom el a választ. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadjae az államtitkári választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 191 igen szavazattal, 26 ellenében, 25 tartózkodás mellett elfogadta. Bertha Szilvia (Jobbik) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Nem mindegyik munkahely ér ugyanannyit?” címmel ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Bertha Szilvia, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be a nemzetgazdasági miniszterhez: “Nem mindegyik munkahely ér ugyanannyit?” címmel. Bertha Szilvia képviselő asszonyt illeti a szó. BERTHA SZILVIA (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államti tkár Úr! A hivatalos adatok alapján az önök kormánya az elmúlt három évben egyedi kormánydöntés alapján 27,5 milliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatást nyújtott, gyakorlatilag kivétel nélkül nemzetközi cégek számára. Ezzel összesen 4674 új munkahel yet teremtettek. Ez közel 6 millió forint munkahelyenként. Ezzel szemben a magyar kis- és középvállalkozói szektor számára ugyanezen időszak alatt 7,3 milliárd forintnyi támogatást osztottak ki, amellyel 4040 új munkahelyet hoztak létre. Ez munkahelyenként 1,8 millió forint. Tehát a multiszektorban egy munkahely létrehozása a kormány számára háromszornégyszer annyi támogatást ér meg, mint a magyar kkvszektorban. Az egyik legújabb egyedi kormányzati támogatásuk a PannErgy leányvállalata számára 2,8 milliár d forint, amellyel 30 új munkahelyet teremtenek. Ez abszurd módon 93 millió forint munkahelyenként. Ezek alapján hosszú éveken keresztül adóforintokból finanszírozott, tulajdonképpen állami alkalmazottaknak tekinthetők azok, akiket az önök által támogatott multikhoz vesznek fel dolgozni. Kérdés, hogy mit kap az ország ezért cserébe ezektől a multiktól. Mi indokolja ezt a döbbenetes különbségtételt a multik és a magyar kkvk között? Mert annyival emberibbek vagy annyival jobb minőségűek ezek a munkahelyek, v agy ennyivel magasabbak a bérek ezeknél a multiknál? Vagy annyival tovább kötelezik őket a munkahelyek megtartására? Ha a kkvknál jellemzően három évig kell megtartani a támogatott és a már meglévő munkahelyeiket, akkor ezeknél a multiknál előírják, hogy minimum 1012 évig csak nőhet a létszám náluk? Akkor a számtalan leépítést, az országból kivonulást vagy a pótlólagos támogatási igényt hogyan kéri számon a kormány? Miközben a kkvszektor adja a versenyszférai munkahelyek kétharmadát, eközben a támogatáso k ötödét kapják meg. Úgy, hogy a kormány olyan irreális feltételeket szab a támogatásokhoz, hogy legtöbben pályázni sem mernek, hiszen a kormány nem teremt olyan gazdasági környezetet, amiben megbízhatóan tervezhetnének a vállalkozások évekre előre, vagy a miben nyugodt szívvel vállalhatnának hosszú távra kötelezettségeket. Nem gondolják, hogy a külföld vonatkozásában végre exportpiacokat kellene keresni a magyar termékek számára, és a magyar vállalkozói réteget támogatni és helyzetbe hozni, hogy növekedésük
